Egészséges, mindennapi kenyerünk

Itthon fejenként átlagosan 44,5 kg kenyeret fogyasztunk évente. A kereslet kielégítésére ma már egyre több kézműves pékségben juthatunk hozzá ökológiai gabonákból, sőt ősgabonákból (tönköly, alakor és tönke) készített, különleges beltartalmi értékű pékárukhoz. A hazai ökokutatások bővülésével és a gazda-molnár-pék közösség erősödésével egyre többen kapcsolódnak be az ellenálló búzafajok és fajtáik ökológiai termékpályájába, nem véletlenül. A legújabb kutatási eredmények kétséget kizáróan alátámasztják, hogy egyes ősbúzafajoknak kiemelkedő a beltartalmi értéke és könnyebben tolerálják őket az ételérzékeny fogyasztók.

Ma Magyarországon egy ember évente átlagosan 44,5 kg kenyeret fogyaszt, így ha éves átlagot vonunk, akkor kb. egy hétre jut közel egy kiló kenyér elfogyasztása. Közép -Magyarország területén ennél kevesebbet, évente 36 kg-ot, míg a Dél-Alföldön jóval többet, 58 kg-ot esznek meg.
A kenyér minősége már csak ezért is kiemelten fontos népegészségügyi kérdés. A pékségek között szerencsére egyre több helyen találkozhatunk olyan műhelyekkel, ahonnan a pékmesterség legjavát vihetjük haza bevásárlókosarunkban. Náluk az egészséges alapanyagok és az adalékmentesség kiemelt szerepet kap, a termékek készítésénél nagy gonddal bánnak a liszttel és megfelelő időt hagynak a dagadó kenyérnek. A legfinomabb, ropogós héjú, belül puha kenyér hosszú érlelésű kovásszal készül, melyet akár 8-12 órát is pihentetni kell. Amilyen látványos a kenyerek közti minőségi különbség, annál kevesebben ismerik az alapanyagul szolgáló gabonák fajainak és fajtáinak sokszínű tulajdonságait.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet több mint nyolc éve foglalkozik ősgabonákkal. Hitvallásuk szerint a kiváló biobúza megtermelésén túl az is lényeges, hogy a teljes ökológiai termékpálya, azaz az őrlés és a feldolgozás is hazai vállalkozásoknál valósuljon meg, valamint a helyben előállított biotermékekre rátaláljon a magyar vásárlóközönség és a gasztronómia. Szűken vett kutatási területükön túllépve, de ugyanezen célok mentén hozták létre gazda-molnár-pék adatbázisukat, hogy a termelők és a termékpálya további szereplői könnyebben egymásra találjanak, és ezáltal minél több pékségbe és háztartásba eljuthasson az egészséges, szermaradványoktól mentes bio búzaliszt.

Mezőgazdasági kutatásokba vont búzák és ősgabonák

Az ÖMKi 2012 óta folytat üzemi, úgynevezett on-farm kísérleteket annak érdekében, hogy a magyar gazdák a területükhöz legjobban alkalmazkodó, jó hozamú gabonákat termeszthessék, ökológiai minőségben. A kutatómunka fontos lépéseként, 2020 novemberében, a Magyar Tudomány Napján jelentették be egy új, országos ökológiai őszibúza fajtateszt-hálózat indítását. Az első három év kutatómunkájának eredményeit nemrég publikálták a szakemberek.
A kutatásban ökológiai gazdálkodási körülmények között, szántóföldi kisparcellás kísérletekben tesztelik a biotermesztés számára ígéretes hazai és nemzetközi őszi búza- és tönkölyfajtákat, országosan hét helyszínen (Debrecen, Karcag, Kiszombor, Martonvásár, Szár, Fertőd és Szemely), összesen több mint 20 különböző búzafajtával. A hiánypótló kutatás a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH), a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VSZT), valamint vetőmag-forgalmazó cégek és kiemelkedő hazai gabonakutató- és nemesítő központok bevonásával, valamint gazdák közreműködésével történik.
A kisparcellás kísérletekben többek között a fajták télállóságát, gyomelnyomó-képességét, betegség-ellenállóságát, terméshozamát, beltartalmi minőségét, valamint hosszabb távon, több év átlagában ezek stabilitását vizsgálják a szakemberek. A kutatás egyes helyszíneken további fajok bevonásával bővült: a tönke és alakor ősgabonák fajtái és populációi is bekerültek a kalászos tesztelő hálózat (Fejér megye) helyszínére, a Csoroszlya Farm területére. A tönke és alakor ősbúza fajok a tönkölytől eltérően szinte alig ismertek, pedig több tulajdonságukat tekintve is vetekszenek vele, sőt gyakran felül is múlják azt. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy kedvező zsírsav-, keményítő- és fehérjeösszetételük, emészthetőségük, antioxidáns-vegyület és ásványianyag-tartalmuk kivételesen egészséges táplálékká teszi őket. A mezőgazdasági termelés során előnyük a jó betegségellenállóságuk, alkalmazkodóképességük, vitalitásuk, és gyomelnyomó képességük.

A kisparcellás és on-farm fajtatesztek jól mutatják a fajták alkalmazkodó képességét az adott termesztési körülményekhez, és azt is, hogy különböző termőhelyeken más-más fajták teljesítenek a legjobban.
„Abban bízunk, hogy kutatásaink tovább erősítik a termelők sikeres átállását az ökológiai termesztésre, amelynek egyik alapvető feltétele a termőhelyhez alkalmazkodó, ellenálló fajták megválasztása. A kapcsolat a gazdálkodók, molnárok és pékek között pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy minél több egészséges, szermaradványoktól mentes bio kenyér kerüljön a fogyasztók asztalára, ezzel erősítve a helyi élelmiszer-ellátási láncokat”- mondta el Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője.
„Sőt, a fajtatesztek nem titkolt célja az is, hogy a termékpálya fejlesztésébe bekapcsolja az általában exportra termelő hazai vetőmag vállalkozásokat. Szeretnénk, ha az itthon előállított ökológiai minőségű vetőmagok egy része a hazai piacon találna gazdára, és a vetőmagtól a kenyérig érne az ökológiai gabona értéklánca” – tette hozzá a szakember.

Búzafajták és tudományos kutatások a speciális igényekre

Bár a búzából készülő kenyér étkezésünk egyik alapja, sajnos egyre több ember tapasztal problémát a fogyasztása során. Az okokat a feldolgozott élelmiszerek mellett elsősorban a búzában található fehérjék között érdemes keresni, amelyekre a negatív reakciók (cöliákia, azaz búzaallergia, valamint a nem cöliákiás gluténérzékenység) visszavezethetőek. Ezért is foglalkozik egyre több tudományos kutatás azzal, hogy milyen különbségek vannak a búzafajtok és fajtáik allergizáló és intoleranciát okozó hatásai között. Egy, a Nature folyóiratban megjelent friss publikáció szerint öt különböző búzafaj tesztjében, amelyek között ősi és a modern búzafajok egyaránt szerepeltek (azokon belül is 10 különböző fajta), a vizsgálati eredmények azt mutatták, hogy az egyes búzafajokban legalább 2540 fehérjét lehet azonosítani és a fehérjék lehetséges allergiás hatása között jelentős különbségek mutatkoztak a különböző fajoknál.
Megállapították, hogy több, fontos szerepet játszó búzafehérje mennyiségét elsősorban a genetika és nem a környezeti tényezők határozzák meg, ami lehetővé teheti a jövőben a búzatermelők és feldolgozók számára az ideálisabb, kevésbé allergizáló fajok és fajták kiválasztását. Az eredmények azt is alátámasztották, hogy különösen az alakor a közönséges búzához képest kisebb mennyiségben tartalmaz potenciális allergéneket.