Sikeresen útnak indult a Psyche űrszonda

A (16) Psyche kisbolygót régóta ismerjük, ez a neve előtt álló számból is kiolvasható, ezt ugyanis a felfedezés sorrendjében kapták az aszteroidák. Ha pedig régen ismerjük, azt is jelenti, hogy viszonylag fényes, ennek köszönhetően már 1852-ben felfedezte Annibale de Gasparis a mintegy 220 kilométer átmérőjűnek becsült égitestet. A fő kisbolygóövben keringő égitestet amatőr eszközökkel is látni lehet, persze csak kis fénypontként.

A felfedezése óta megtudtuk róla, hogy meglepően sok fémet tartalmaz, a jelenlegi becslések szerint 30-70 százalék közti lehet ennek aránya. A keletkezéséről alkotott elmélet szerint a kisbolygó egy ősi bolygókezdemény ütközése során született, és egy egykori égitest már elkülönült vasmagjának egy darabja lehet. Mivel a saját bolygónk vasmagjába lejutni, azt közvetlenül vizsgálni nincs esélyünk, a legtöbbet róla azzal deríthetjük ki, ha egy ilyen, bolygójától megszabadított vasmagot felkeresünk. A Psyche gyökeresen eltér azoktól a kisbolygóktól, amelyeket eddig valamilyen módon felkerestünk, így a megismerése rengeteg új tudást eredményez majd a bolygókeletkezésről is.

Ezért épülhetett meg a Psyche űrszonda, amelyet 2023. október 13-án indítottak útnak, és majd 2029 augusztusában éri el célpontját, 3,6 milliárd kilométernyi út után. A kisbolygó körüli pályára állva a tervek szerint 2 éven át végez méréseket, vizsgálatokat. Az útja során a szonda a Mars gravitációját használja ki hintamanőveréhez, ez fogja felgyorsítani annyira, hogy könnyebben elérhesse a Psyche kisbolygót.

A szonda más téren is újdonságot hoz, segítségével már élesben, a Holdnál nagyobb távolságból tesztelhetik a NASA mélyűri optikai kommunikációs hálózatát, magyarul a lézeres kommunikációt (DSOC). Nagyjából 3 hét múlva lesz az első lehetőség e kommunikációs rendszer próbájára. A szonda egyébként majd a hagyományos rádiós kommunikációs csatornákon küldi haza a képeit s mérései eredményét, az új módszer tényleg csak teszt.

Szintén első lesz azzal is a szonda, hogy a Hall-típusú ionhajtóművel a Holdnál távolabbra repül majd. E hajtómű a szonda napelemei által előállított elektromosság segítségével ionizálja, majd a felgyorsítja a hajtóanyagként szolgáló gázt (xenont), és sokkal nagyobb a hatásfoka, mint a hagyományosan elégetett hajtóanyaggal működő hajtóműveknek.

Az út első 100 napján végigtesztelik a szonda műszereit, ahol kell, kalibrálnak is rajtuk. Az első tesztfotókat is ekkor készíti majd a szonda, egyelőre csak a csillagokról, ezeket majd a nagyközönség is megnézheti.