Mikroplasztik a gumiabroncsból

A mozgó jármű úttesthez súrlódó műgumi abroncsáról ugyanis folyamatosan parányi darabkák pattogzanak le, a műgumi pedig ásványolaj-alapú polimer – olvasható a National Geographic írásában. Az eső lemossa a parányi műgumi szemcséket az útról, bele a természetes vízfolyásokba. A tengerekbe kerülő mikroplasztik nem kevesebb mint 28 százaléka gumiabroncsokból ered. Gumit hajdan kizárólag fákból csapoltak. De ahogy mind többen ültek autóba, a világnak egyre több gumira lett szüksége – többre, mint amennyit a természet adhatott. Fritz Hofmann német vegyész 1909-ben feltalálta a piacképes műgumit, amelyből nem sokkal később már automobilokhoz is készült gumiabroncs.
A műgumi abroncsot a DuPont cég kezdte nagyüzemi méretekben gyártani 1931-ben.
Ma a gumiabroncsok anyagának 19 százaléka természetes gumi, 24 százaléka műgumi,
a többi fém- és egyéb vegyület. Amióta létezik, a radiálabroncs alapszabása nem sokat
változott, de ma már tudjuk: környezetkímélő úton-módon előállítható változatokra van szükség.
A Minnesotai Egyetem kutatói olyan, a környezetre kevésbé ártalmas gumiabroncson
dolgoznak, amely fából, fűből, kukoricarostból készülhet. A Goodyear cég 2018-ban kirukkolt
újrahasznosított gumiból készített prototípusával, amelynek oldalfalában mohatelep tenyészik, és gyűjti folyamatosan magába a kibocsátott szén-dioxidot. Persze ettől még a mikroplasztik tovább pattogzik a járművek gumiabroncsáról. Segíthetne a megoldásban,
ha az utak kevésbé lennének érdesek (anélkül, hogy csúszóssá válnának), a mikroplasztikkal
szennyeződött vízfolyásokat pedig felfognánk, mielőtt élő vizekig jutnának. A veszélyekről csak nemrégóta tudunk, így az üdvözítő megoldás megleléséig még sok kutatómunkára
lesz szükség.