Hatékonyabb együttműködés szükséges a klímaváltozásra való felkészüléshez

A feladatok java az egyénekre hárul ahelyett, hogy együttműködő és központi irányításban lezajló, jól szervezett kárenyhítés, felkészülés segítené elő mindannyiunk számára az élhetőbb jövőt.

Egyre fontosabb, hogy minél inkább megpróbáljunk alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, illetve a lehető legtöbbet meg is tegyük a következményei ellensúlyozására. Egy újonnan, a Nature Climate Change folyóiratban publikált nemzetközi kutatás arra jutott, hogy ezért leginkább az egyének tesznek bármit, de hiányzik a központi szerveződés, irányítás. A müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem mutatta be az eredményeket.
A kutatás során azt mérték fel, hogy mit is tesznek a kormányok, a különféle szervezetek, cégek, illetve a magánszemélyek annak érdekében, hogy mérsékeljék a klímaváltozás következményeit. Kik igyekeznek megelőző intézkedésekkel, proaktívan fellépni például a tűzvészek, árvizek vagy a szárazságok okozta károk mérséklésében? Kik vesznek részt ezekben a feladatokban és hol alakult már ki együttműködés?
A nagy, nemzetközi kutatócsoport a klímaváltozáshoz alkalmazkodásról készült, közel 1500 tanulmányt vizsgált át és vetette össze azok eredményeit, a világot régióira osztva elemezték, hogy hol milyen tényezők segítik vagy hátráltatják az alkalmazkodást. Arra jutottak, hogy alapvetően hiányzik az a vezérelv, vagy koncepció, amelyre építve hatékony megoldások terjedhetnének el, és nincs együttműködés az állami és nem állami szereplők között.
A gazdagabb városok esetében jobban szervezettek és inkább állami kézben vannak az intézkedések, de vidéken mondhatni teljesen magukra maradtak az emberek, főként a szegényebb országokban. Azonban az egyének lehetőségei végesek: ültethetnek például a szélsőségeknek ellenállóbb növényeket, vagy távolabb költözhetnek az árvízveszélyes helyektől, de ezek nem jelentenek a teljes társadalomra nézve hatékony megoldásokat. Szükség volna az olyan megoldásokra, mint az erdők átalakítása, vagy a folyók ártereinek visszaadása (a legtöbb helyen mezőgazdálkodás zajlik itt), a tengerparti városok áttelepítése, vagy épp a városi infrastruktúra átalakítása.
Nem lehet általános, a világ minden pontján érvényes módszert mutatni, a helyi körülményekhez kell alkalmazkodni, de mindenhol szükség volna mielőbbi egyeztetésekre és szabályozásra. Az egyéni cselekvés korlátozott, mindenképpen szükséges az intézményi, szervezeti és állami beavatkozás, sok esetben anyagi segítség formájában is.