Fókák segítették egy antarktiszi kanyon felfedezését

Az antarktiszi vizek tengerfenék-domborzatáról alig vannak mért adataink, holott ez a selfjég olvadásában igen fontos szerepet játszó tényező. Egy új kutatásban e domborzati felméréseket jeladókkal felszerelt fókák végezték el nemrégiben, számolt be a Tasmaniai Egyetem. A módszerről és az így kapott eredményekről a Communications Earth & Environment folyóiratban tették közzé tanulmányukat.

A kutatást a kelet-antarktiszi régióban végezték, és így feltárultak azok a víz alatti tényezők is, amelyek hozzájárulnak a melegebb víz beáramlásához, és ezzel a selfjég alulról olvadásához. „Az olyan, mélybe merülő fókák, mint a Weddell-fóka vagy az elefántfóka rengeteg információt adhatnak az óceánfenék szerkezetéről” – mondta Dr. Clive McMahon, a kutatás vezetője.

A kutatók a fókák fejére, azok szőrére ragasztották rá a jeladókat – mivel a fóka az éves vedléskor rövid idő alatt megszabadul régi bundájától, ezzel a jeladók is leesnek róluk a szőrrel együtt, külön beavatkozás nélkül. A kutatás során a Kelet-Antarktika partjai közelében 2004-től alkalmazott műholdas jeladók adatait vizsgálták meg, több mint félmillió egyedi merülés során gyűjtötték össze ezeket a fókák. A vízmélyi mérések sokaságát végezték el, például sótartalmat, hőmérsékletet is, így a térképezésen túl is rendkívül fontos információkkal szolgálhattak.

A mélységmérések adatai 11,5 százalékában igen jelentős eltérést mutatott a korábbi, becsült adatokhoz képest. „Egyes régiókban a korábban becsléssel kapott mélységadatok több mint 25 százaléka egyszerűen hibás volt” – mondta Mark Hindell professzor, a kutatás egyik résztvevője. „Ez kizárólag amiatt tudhatjuk, hogy a fókák a becsült mélységnél több száz méterrel mélyebben úsztak, a legextrémebb esetben több mint 1000 méterrel merültek mélyebbre, mint ahol az óceánfenék helyét sejtettük korábban.”

A fókák számos új részletet tudtak megmutatni a tengerfenék tulajdonságairól, a Shackleton-selfjég, az Underwood-gleccser és a Vanderford-gleccser közeléből. Ez utóbbinál találtak rá arra a nagy mélységű kanyonra, amelynek létezését azután a Nuyina kutatóhajó méréseivel is igazolták. A kanyont déli elefántfókák merülései alapján fedezték fel, így a fóka tudományos neve (Mirounga leonina) és a létezést igazoló hajó neve alapján Mirounga-Nuyina-kanyonnak nevezték el. A fókák ugyan nem merülnek 1200 méternél mélyebbre, azonban a hajó szonárja feltárta, a kanyon legmélyebb pontja 2200 méterrel van a tengerszint alatt.

„A fókák segítségével gyűjtött adatok segítik a tengerfenék domborzatának megismerését, különösen ott, ahol a mélybeli csatornákban melegebb víz áramlik a selfjég aljához. Ennek ismerete pedig elengedhetetlen ahhoz, hogyan kiszámítsuk a jég olvadásának ütemét” – tette hozzá McMahon.
A Kelet-Antarktika jégmezőjének olvadása 52 méteres globális tengerszint-emelkedést eredményez.