Erózió formálhatta a gízai szfinx eredeti alakját
A nagy szfinx kapcsán számtalan kulturális kérdést vizsgáltak már, de azt nem, hogy milyen természeti környezet fogadta az egyiptomiakat a szfinx elkészítését megelőzően.
A sivatagok rendkívüli sziklaformákkal ejtik ámulatba az embert, különféle alakzatokat váj ki a szél és a hőingás az egyes, eltérő keménységű kőzetrétegekből. Ezekbe, ahogy a felhőformákba is, az ember könnyedén beleképzel valami ismert alakot, erről világszerte megszámlálhatatlan mennyiségű elnevezés is tanúskodik. A New Yorki Egyetem kutatói azon gondolkodtak el, hogy vajon miféle kőzetek várták azokat az ókori egyiptomiakat, akik Gízában a szfinxet megalkották. Könnyen elképzelhető, hogy a természetes folyamatok már egy, a szfinxhez hasonló alakzatot kínáltak fel, amelybe könnyű volt beleképzelni a mitikus lényt.
A kutatók azokat a körülményeket rekonstruálták, amelyek 4500 éve fennállhattak a régióban, kiderítették, milyenek lehettek a szélviszonyok, majd számításokkal modellezték, hogy ezek egy sziklatömböt mi módon faraghatták a légáramlatok.
A kutatók folyadékdinamikai kísérletekkel igazolták, hogy a gyorsan áramló közeg egyszerűen kialakíthat a szfinxhez hasonló alakzatot. E sziklatömb könnyen lehet, hogy eredetileg egy volt a térség jardangjai – szél formálta szirtjei – közül, amelyet azután az emberi kéz munkája alakított a mai, jól ismert formájú szoborrá.
A kísérletek során az egyiptomi sivatag kőzeteit utánozva egy agyagtömbbe foglalt keményebb kőzetet tettek egy kamrába, és vizet áramoltattak rajta keresztül. Itt a víz ugyanazt az eróziós munkát végzi el, mint az egyébként is folyadékként viselkedő levegő – csak épp sokkalta gyorsabban.
A szfinx fejének helyén elhelyezett kemény kőzetet szépen körbefaragták az áramlatok, kialakult a szoborra jellemző nyak, kialakult az előrenyújtott mancsok szintje, a hát pedig ívelt alakot öltött.
„Az eredményeink egyszerű magyarázattal szolgálnak a szfinx-szerű sziklaformák eróziós eredetére. Az elképzeléseinket alátámasztják azok a ma is létező jardangok, amelyek ülő vagy fekvő állatra hasonlítanak.” – magyarázta Leif Ristroph, a kutatásról készült, és hamarosan a Physical Review Fluids szakfolyóiratban publikálandó tanulmány egyik szerzője. A kutatók szerint az eredmények a geológusok számára is fontosak lehetnek, megmutatva azt, hogy miként terelik el a nem egyforma keménységű sziklák egyes részei az áramló levegőt.
Magyarország sincs védve a fokozódó tűzveszélytől
Az emberi tevékenység hatására számos régióban nő a vegetációtűz kockázata.
90 éve nem voltak ilyen porviharok az USA déli részén
Az 1930-as években az USA középnyugati államaiban óriási porviharok lehetetlenítették el a megélhetést, az utóbbi hetekben hasonló helyzet kezdett kialakulni Texas déli részén és a szomszédos Mexikóban.
Égi jelenségek 2025. május második felében
Számos együttállásra és látványos szépségű holdsarlókra pillanthatunk rá az egyre rövidülő éjszakákon, a Tejút pedig egyre szebben figyelhető meg.
Lehet, hogy mégsem becsapódásokkal érkezett a vizünk?
A földi víz eredetének kérdése régóta foglalkoztat sok kutatót, a leginkább elfogadott nézet szerint a világűrből jött, kisbolygók, meteoritok becsapódásaival.
Eső vagy hó is esett az ősi Marson
A vízfolyások megléte már jó ideje ismert, azonban azt nem könnyű kideríteni, hogy volt-e csapadék.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
