Szárad a déli félteke

Bolygónk vízkészletének mindössze 1 százaléka az az édesvíz, amelyet az ember, a növények és a szárazföldi állatok felhasználhatnak – a klímaváltozás azonban megváltoztatja, hol hozzáférhető ez az élethez elengedhetetlen kincs. Egy új, a Science-ben publikált kutatás ezeket a változásokat tárta fel, az eredményeket az Open University ismertette. A kutatás során műholdas távérzékelési adatokat vizsgáltak át a felszíni vízmérési adatok mellett, s ezekből kiszámították, mekkora az adott terület vízháztartása. Kiderült, hogy mennyi csapadék hullik, és mennyi víz távozik például a növények vagy a felszín párolgása révén.

A déli félteke szárazföldi területei (az Antarktika nélkül) csupán a Föld szárazföldjeinek negyedét teszik ki, úgy tűnik, mégis nagyobb hatása van a teljes bolygó vízeloszlására, mint az északinak. A számítások szerint Dél-Amerikában, Afrika legnagyobb részén, Ausztrália északnyugati régióiban jelentősen csökkenő vízmennyiséget találtak, csupán Dél-Amerika legdélebbi csücske juthat több vízhez.

Ezzel szemben az északi féltekén jóval kiegyensúlyozottabb eloszlású az édesvíz – azonban ezt az emberi tevékenységnek, gátaknak, öntözésnek köszönhetjük. Mégse lenne jó ötlet örülni az eredményeknek: ami a déli féltekét befolyásolja, az ránk is hat.

Először is gondoljunk Amazóniára! Az őserdő kiszáradása miatt gyakoribbá válnak az erdőtüzek, ezzel mind a biológiai sokféleség, mind az ott élők életlehetőségei csökkennek. Ha mondhatunk ilyet, ez csak a baj kisebbik fele, ugyanis sok milliárd tonna szén juthat a légkörbe, ha e régió megszűnik élő erdőként működni. Másodszor gondoljunk számos olyan termékre, amelynek fő exportőrei dél-amerikai országok: például a kávé, számos gyümölcs vagy a hús. A kiszáradás ezeket a mezőgazdasági ágakat, és rajtuk keresztül a globális ellátást is veszélyezteti.

Afrika esetében különösen nehéz lehet kezelni a helyzetet, olyan sokszínűek mind a klímaviszonyok, mind a társadalmi viszonyok a kontinensen. Az azonban bizonyos, hogy a szárazabbá váló klíma tovább fokozza a már most is meglévő feszültségeket. Nemcsak a helyi élelmiszer-termelés válhat kritikusan kis hozamúvá, hanem itt is belép az északibb, gazdagabb népeket érintő hatás az exporttermékeken (pl. kakaó, kávé) keresztül. Ha azonban leáll az exportra termelés, akkor ez tovagyűrűzik mindazon emberekre is, akiknek megélhetést jelentett ezek termelése.

Ausztrália északnyugati része most is száraz terület, azonban a csökkenő csapadékkal még szárazabbá válik, és tovább nő a régió hőmérséklete is, 2100-ra az év nagy részében lehet 35 Celsius-fok feletti. Ez a kiszáradás Ausztrália partvidéki nagyvárosaira is hat majd a klíma tovagyűrűző természete miatt. Azt is tudjuk, hogy Ausztráliában már most is egyre lobbannak fel bozóttüzek, a száradást ezeket is tovább növelheti.

Az átalakulás legsúlyosabban az El Niño-években érezteti majd a hatását, melyek mind az ember, mind az élővilág számára egyre nehezebbé teszi az életet.