Magyarországról is látható volt a hétvégén a sarki fény

Napnyugta után, ahogy sötétedni kezdett, felderengett valami vöröslő homály az északi égen. Sokan kapcsoltak: sarki fény alakul. Szerencsére hazánk jelentős részén derült vagy csak kissé felhős volt az északi égbolt, így nagyon sok szemtanúja akadt a következő órák fantasztikus égi show-műsorának.

Sarki fény akkor jön létre, ha a Napból érkező nagyenergiás részecskeáramlat találkozik – bolygónk mágneses terének segítségével – a légkörünk felsőbb régióiban lévő részecskékkel. Mivel a naptevékenység maximuma felé közeledünk (a legújabb előrejelzések ezt 2024-re várják), így az átlagosnál jóval gyakoribbak a napkitörések, amelyek e részecsketömeget a bolygóközi térbe küldik. Ha jó irányba indul útnak a napkitörés anyaga, s eltalálja bolygónkat, létrejöhet a sarki fény. Ehhez még az is hasznos segítség, ha a bolygóközi mágneses tér déli állású (az északi állású gátolja a sarki fények megjelenését). 2023. november 5-én kora estére mindezek a körülmények szerencsésen összeálltak, és az északi-északkeleti égen egyre látványosabbá váló vörös derengés látszott. Már ezt is meg lehetett figyelni szabad szemmel, akár városokból is.

18 óra után néhány perccel azután kitörésszerűen felerősödött e fénylés, ragyogó piros és kissé lilás oszlopok vibráltak az északi égen, a fénylés kb. 35 fokos magasságig látszott (ez esetben északkeleten a Perseus csillagkép közepéig, északon pedig majdnem a Kis Göncölig). A vörös felé tolódó színekbe némi világosabb, kissé narancsos oszlopok is vegyültek, a ragyogás legmagasabban lévő régiója jól láthatóan lilás-rózsás színű volt. Ez az igen heves kitörés közel negyed órán át tartott, majd fokozatosan elhalványult, ám folyamatos maradt a mélyvörös derengés az égi háttérben. Az éjszaka során még volt két kisebb epizódja a sarki fénynek, kevésbé erős fényléssel, de aki az estiről lemaradt, annak azért kárpótlást jelenthetett ez is.

A sarki fény színét az határozza meg, hogy milyen légköri gáz vesz részt a jelenségben. Általában az alacsonyabban (100-150 km) lévő oxigén zöld színű fénylése az, amit a sarkvidékeken oly gyakran látni (ez hazánkból ritka). A vörös árnyalata lehet az oxigén egy másik energiaszintű gerjesztésének eredménye, illetve kötődhet a nitrogénhez is – ez utóbbi gáz a zöld kivételével számos színt hozhat létre, a narancsos és a lilás árnyalat hozzá köthető. 

A nagylátószögú fotókon, webkamerákon sokáig megfigyelhető maradt a vörösség, ami nem mutatott olyan oszlopos szerkezetet, mint a fő műsorszám, azonban egy széles ívet követett, és szinte teljesen ugyanott maradt – kissé halványodva – órákon keresztül. Szabad szemmel ez épp csak észlelhető volt (város közeli égen), de az emberi szemnél érzékenyebb kamerák jól látták. Mi is volt ez a fura, ívelt vörös fény? Azt hinnénk, hogy ez is a sarki fény része volt, mivel ugyanakkor jelent meg, és még hasonló is a színe hozzá.

Néhány éve fedezték fel, hogy ez, a normál sarki fénynél gyakran jóval délebbre is megjelenő fura vörös ív nem is sarki fény, hanem egy némiképp hasonló okhoz köthető, ám másképp kialakuló jelenség. Magyar neve nincs, az angol nevének rövidítése SAR, ami nem túl szerencsés hangzású nálunk, a rövidítés mögött a sub auroral arc vagyis sarki fény alatti ív kifejezés áll.

Ez a név arra utal, hogy a normál sarki fény jellemzően sarkvidéki kiterjedési területénél alacsonyabb földrajzi szélességeken megjelenő ívről van szó. A jelenség az 1960-as évektől fogva ismert, ám általában igen halvány, ezért ritkán figyelték meg, és nagyon keveset tudtak a szakemberek is a kialakulásáról.

2015-ben állt be ebben a fordulat, amikor új elmélet született róla. A jelenség hátterében ugyanúgy a beérkező napkitörés miatt kialakuló geomágneses háborgás áll, azonban ez esetben a háborgás hatására a magnetoszféránk belsőbb régióiból a bolygónkat körbeölelő köráramba áramlik át hőenergia, és ez okozza a fénylést.

Az SAR íve 400 kilométeres magasság feletti atomos oxigén gerjesztésének köszönhetően válik láthatóvá, és ez a nagy légköri magasság az, ami miatt a szokásos sarki fények területétől délebbre is megjelenik. A vörös szín is az oxigénhez köthető jellemző árnyalatú fénylés.

A november 5-i éjszakán hazánkban is ezt az ívet láthattuk az égi háttér vöröslő homálya formájában. a fenti videón, amelyet Bátonyterenyén Ujj Ákos készített, kb. a 10. másodperctől jó ideig ez dominálja a látványt. Az ív nagyon sokáig nagyjából azonos helyen maradt, és fokozatosan halványodott el, az éjszaka második felére. Meglehetősen ritka, hogy ennyire erős fénylésként mutatkozzon meg, még ha szabad szemmel csak egy kis vörös derengés is volt, a felvételek jól visszaadják a jelenség lényegét.

A hazai sarki fény jelenséget ezúttal két közepes erősségű, egymást követő napkitörésnek köszönhetjük. Általában az extra erős napkitörések tudnak kellő geomágneses háborgást létrehozni, de több alkalommal voltak már a mostanihoz hasonló helyzetek, amikor a két napkitörés anyaga egymásra ráerősítve különösen erős (és gyakran váratlan) geomágneses háborgáshoz vezetett. A következő hónapok során ilyenekre még számíthatunk. Mivel nincs megbízható előrejelzés hazánk szélességi övezetére, ezért érdemes az északra néző webkamerákat figyelni a napkitörések utáni 1-2 napban.