Hogyan lehet figyelembe venni a természet értékeit a döntéshozatalban?

Ha a természet értékeiről van szó, mindannyian mást részesítünk előnybe. Szakmailag, milyen értékei vannak a természetnek? 

Leegyszerűsítve három fő kategóriát különböztethetünk meg. A legkézenfekvőbb az az, hogy vannak instrumentális értékei a természetnek, ami azt jelenti, hogy közvetlen hasznunk származik abból, amit a természet számunkra nyújt. De emellett vannak olyan értékei, amelyek abból fakadnak, hogy közvetlenül kapcsolódunk a természethez. Például a mentális egészségünkre gyakorolt hatása a természetnek az egy ilyen kapcsolódási érték. És vannak a természet önmagában vett értékei, ami meg abból fakad, hogy egyszerűen ott van a fajok és az élőhelyek gazdagsága, és ez egyrészt egy ökológiai biztonsági háló mögöttünk, másrészt viszont minden egyes élőlénynek joga van a létezéshez.
Ezt nevezzük értéktipológiának, hogy szétszálazzuk ezt a sokféle értéket, amit hozzá lehet kapcsolni a természethez. Ezen témát kutattuk legutóbb a Biodiverzitás és Ökoszisztéma Szolgáltatások Nemzetközi Kormányközi Testület (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, IPBES) keretein belül.

Kelemen Eszter

Forrás: Rojik-Hegedűs Enikő

Mi ennek a szervezetnek a lényege?

Ez egy olyan testület, ami hidat képez a politika és a tudomány között. Az a célja, hogy a legjobb elérhető tudományos eredmények beépülhessenek a biológiai sokféleséggel foglalkozó döntéshozatalba. Úgy működik, hogy időről időre az IPBES elindít nagyszabású kutatási folyamatokat, ahova a kutatók jelentkezhetnek résztvevőként, ha a kormányuk vagy egy civil szervezet jelöli őket. Közülük választják ki azokat, akiknek a tudása a legrelevánsabb az adott jelentés témájához, és jól reprezentálják a különböző tudományterületeket, illetve földrajzi régiókat. Ez a kutatócsoport dolgozik 3-4 éven keresztül egy adott jelentésen, amelynek eredményeit megkapják a kormányok képviselői és a tudományos közösség tagjai véleményezésre. Végül a jelentés szakpolitikai összefoglalóját az IPBES plenáris ülésén tételesen, mondatról mondatra tárgyalják végig és fogadják el a kormányok képviselői. Tehát maga a kérdés is a kormányoktól indul el, és a kutatási kérdésre adott válasz is a kormányok elé kerül – így képződik ez a híd, amit az elején említettem a tudomány és a szakpolitika között, hogy bár magát a munkát a kutatók végzik el, de a végén mégiscsak ott van egy közös alkotási folyamat, ahol a szakpolitikusok ezeket a kutatási eredményeket végiggondolják és elfogadják. Ennek köszönhetően remélhetőleg legitimebbek, jobban elfogadottak lesznek az IPBES jelentései, mint egy egyszerű kutatási jelentés.

Az IPBES 2022-es, 9. plenáris ülésén.

Forrás: Suneetha Subramanian

2022 nyarán jelent meg a legutóbbi jelentés, amin dolgoztak, és idén augusztusban pedig az egyik legelismertebb tudományos lapban, a Nature-ben az ennek alapján írt cikk. Mi volt a témája a két anyagnak? Milyen kérdést vizsgáltak? Mik voltak a főbb eredmények?

Maga az IPBES jelentés a természet értékeinek sokféleségéről és az értékelési módszerekről szól. Ez egy módszertani jelentés, ami azt jelenti, hogy megvizsgáltuk, hogy jelenleg hogyan értékelik a természet értékeit a szakirodalomban, melyek a legjobb elérhető módszerek erre, és hogyan lehetne azt elősegíteni, hogy az így születő értékelések komolyan megfontolásra kerüljenek a szakpolitikai döntésekben. A Nature-cikk tulajdonképpen ennek a jelentésnek egy tömör összefoglalója, ahol a hangsúlyt arra fektettük, hogy milyen újdonságokkal szolgált ez az IPBES felmérés. Ezek az újdonságok egyrészt elméleti jellegűek, mert javaslunk egy újszerű értéktipológiát, másrészt módszertani szempontból fontosak. Az értéktipológia alatt arra gondolok, hogy ha megkérdezik az olvasótól, hogy mit jelent számára a természet értéke, akkor gyakorlatilag minden ember mást és mást válaszol erre. A tudományban megpróbáljuk ezeket a változatos, természethez kapcsolódó értékeket valamiféle rendszerbe összehozni, és ezzel meghatározni azt, hogy milyen jellegű, milyen típusú értékeket szoktunk társítani a természethez. Erről a témáról beszéltünk az interjú elején.
Visszatérve az eredeti kérdésre, megnéztük ezt az elméleti részét a témának, majd megvizsgáltuk, hogy milyen módszerek állnak jelenleg rendelkezésre az értékelés lebonyolítására. De arra is kifejezetten nagy hangsúlyt fektettünk, hogy ezek az értékelési módszerek hogyan jelennek meg ma a döntéshozatalban. És itt találtuk azt a megdöbbentő adatot, hogy az általunk átnézett közel 50 000 tanulmányban csupán 5 százalék azoknak az aránya, ahol az értékelés eredménye dokumentáltan beépül a döntéshozatalba.

Tehát hiába szeretnénk az értékeléssel a döntéshozókat segíteni egy jó döntés meghozatalában, a legtöbb értékelési folyamat nem ér el a megfelelő döntéshozókhoz, vagy nem kerül komolyan megfontolásra.

Ennek fényében a cikkünk egy jelentős része erre a problémára fókuszál, hogy hol kellene változtatnunk a rendszeren; vajon az-e a baj, hogy nincsen elég jó és elég sok értékelési módszer, vagy inkább az a baj, ahogyan a döntéshozatali folyamatok működnek, és ahogyan a társadalom logikája működik?

Jelenleg a mainstream politika és gazdaság abból áll, hogy igyekszenek növelni a GDP-t, illetve egy adott cégnek a bevételét. Ebbe a rendszerbe hogyan lehetne beépíteni a természet értékeit?

Ez egy nagyon jó kérdés, és valóban ez az egyik legalapvetőbb kérdés számunkra is. Nem is csak így szűken értelmezve a növekedésre vagy a GDP-re, hanem általában vizsgálva a jelenlegi társadalmi-gazdasági modellt – ahogyan ez a növekedés alapú gazdaság működik, ebben van-e tere és helye a természeti értékeknek. Itt azt találtuk, hogy az első és talán legkevésbé fájdalmas megoldás az, hogy több és jobb értékelést csinálunk. De ugye már az előző kérdésre adott válaszomból is kiderül, hogy azért ez nem biztos, hogy tényleg jobb döntésekhez fog elvezetni.
A következő, kicsit már komplikáltabb lépés az lehet, hogy a szakpolitikai döntésekben kifejezetten teremtünk egy helyet, ahova az értékelési folyamatok illeszkednek, és az értékek beépülhetnek. Például kötelezővé tesszük minden beruházásnál a környezeti hatásvizsgálatokat, és komolyan is vesszük azokat.
Aztán ennél még mélyebbre ható változást eredményez, hogyha teljesen átalakítjuk a döntéshozatali folyamatot, sokkal nagyobb teret engedünk a részvételiségnek, a demokratikus döntéshozatalnak, a társadalmi igazságossági kérdések fölmerülésének. Ezzel magába a döntéshozatalba tudnak ezek a változatos értékek beépülni, nem egy tanulmányon keresztül, hanem a döntéshozatali folyamat átalakításával.
És végül a legmélyrehatóbb változás az lehetne, hogy a társadalmi normák és az értékrend szintjén érünk el változást. Szóval, ha ezt így egyben nézem, akkor a kérdésére a válasz az az, hogy a GDP mellett vagy még inkább helyett más, sokkal komplexebb mutatószámokra van szükségünk.
A növekedésorientált gazdasági modell helyett pedig egy gondoskodásra fókuszáló – ezt angolul caring economicsnak nevezzük – vagy egy nemnövekedésre fókuszáló – ezt angolul degrowth-nak nevezzük – gazdasági modellre volna szükség. De ezek mind az előbb elmondott négy lépcső közül az utolsó két lépcsőn vannak, vagyis a legnagyobb befektetést és a legtöbb erőfeszítést követelik, hogy megvalósulhassanak.

Az interjút készítette: Bajomi Bálint – bajomi.eu.