Duplájára gyorsult 20 év alatt a grönlandi gleccserek visszahúzódása

A 21. században a grönlandi, partokra vezető gleccserek visszahúzódása kétszer gyorsabbá vált a korábbi évtizedekhez képest.

A Nature Climate Change folyóiratban publikáltak szerint az 1890-2022 között készült légi felvételek elemzésével, valamint műholdképek vizsgálatával azt tárták fel, milyen ütemben zajlik a Grönlandon lévő gleccserek visszahúzódása. A dán kollégákkal közös kutatást a Northwestern Egyetem ismertette.
A kutatók több mint 1000 gleccser változásait vizsgálták meg. E gleccserek a sziget jégtakarójának mindössze 4 százalékát teszik ki, ám a teljes jégveszteség 14 százalékában érintettek. Bár a műholdas korszakból elég jó adataink vannak e gleccserek változásairól, az azt megelőző évszázadról alig tudunk valamit. Dánia az 1930-as években fogott hozzá Grönland alapos légi feltérképezésének, a kutatók e korból nemrégiben előkerült 200 ezer légi felvételt, valamint számos más forrásból származó felvételt elemeztek.
Ennek köszönhetően 824 gleccserről sikerült történelmi adatokat gyűjteni a már meglévő 364 mellé, összességében 1890-ig visszanyúlva. A kutatók rengeteg fényképet digitalizáltak, majd azokat a modern térképészet eszközei segítségével a sziget partvonalaihoz igazították. Az így kapott adatbázisban ki lehetett számítani, hogy az egyes gleccserek miként változtak az évtizedek során.
Úgy tűnik, hogy bár már a múlt században is gyorsan hátráltak e gleccserek, a folyamat igazán csak az elmúlt 2 évtizedben gyorsult fel: a 20. századi hátrálásuk megduplázódott 2000 óta.

A kutatók szerint egyedül az északkelet-grönlandi gleccserek esetében lassabbá vált a hátrálás, úgy tűnik, az a kis régió hasznot kovácsolt a többlet havazásokból – egyelőre legalábbis.
A gleccserek hátrálása azt tükrözi, mennyire érzékeny a terület a hőmérséklet növekedésére. „A következő évtizedek emberi tevékenysége meghatározó lesz e gleccserek szempontjából. A legkisebb hőmérséklet-emelkedés is sokat számít” – mondta Laura Larocca, a kutatás vezetője. Yarrow Axford, a kutatás rangidős szerzője hozzátette, különleges lehetőséget nyújtott a műholdas korszak előtti légi felvételek tömege, nagyon ritka a jégvilág efféle dokumentálása. „E felvételek közül sok még nyitott pilótafülkés repülőkből készült Grönland feltérképezésének korai időszakában.”
A grönlandi jégtakaró változásait alaposan tanulmányozzák a szakemberek, azonban a kutatások elsöprő többsége a sziget 80 százalékát befedő jégmezőre koncentrál. A partvidék gleccserei ugyan jóval kisebb területet fednek be, de a megfigyelések, mérések során mostohagyereknek számítanak. A megfigyelési adataikban áttörést hozott az a felfedezés, amelynek során a korai légi térképezésből fennmaradt felvételeket egy vidéki dán kastély raktárában megtalálták. A fotókat azóta méltó helyre szállították, és a vizsgálatukkal pedig arra derült fény, hogy is néztek ki ezek a partközeli gleccserek közel 100 éve. „Az 1930-as évektől fogva jegesmedveprémbe öltözött dán pilóták indultak Grönlandot feltérképezni és több mint 200 ezer felvételt készítettek a sziget partjairól. Ez azzal is együtt járt, habár nem szándékosan, hogy a gleccserek állapotát is rögzítették” – mondta Larocca.
A fotók feldolgozását 2018-ban kezdték el, és mivel ez gyakorlatilag csak manuálisan elvégezhető, igen vesződséges feladat, ezért tartott ilyen sokáig, mire a számításokhoz alapot biztosító, jól használható adatbázissá varázsolták a képeket. Nemcsak magukat a gleccsereket látták így meg, hanem azok végmorénáit is, ezek segítségével pedig még a légi térképezésnél korábbi állapotra is következtetni lehetett.
A gleccserek összesen mintegy 18 százalékukat veszítették el 1890 óta, ám az elmúlt 2 évtizedben aránytalanul sok, 5-10 százalék tűnt el belőlük. A számítások szerint a hasonló, kicsinek tűnő gleccserek olvadása felel az elmúlt 2 évtized tengerszint-emelkedésének ötödéért, vagyis egyáltalán nem elhanyagolhatóak.