Szudán partvidéki hegyei

Talán helyesebb volna hegységnek hívni a Vörös-tenger-dombságot, amelynek legmagasabb pontja, az egyiptomi Gabal Sha’ib El Banat 2187 méterrel a tengerszint felett található. A Vörös-tenger partjával párhuzamos hegyek a Keleti-sivatag peremvidékét jelentik, e hegyek maguk is szárazak, ennek köszönhetően igen ritkán lakottak is. Az átlagos éves csapadékmennyiség 200 milliméter alatt marad, és ez is igen rendszertelenül érkezik. Néhány ezer éve, amikor a régió jóval csapadékosabb volt, a ma időszakos vízfolyások (vádik) helyén még állandó folyók voltak.

Az Earth Observatory a hegyvidék szudáni részének egy kb. 130 kilométeres régióját mutatja be a Nemzetközi Űrállomásról készült felvétel segítségével. A felvételen látható, 650-800 m magas hegyek igen régi kőzetekből épülnek fel, amelyeken az úgynevezett sivatagi máz kialakulása miatt sötét bevonat képződött. Ennek köszönhető, hogy látványosan eltér a színük a környező táj homok borította területétől.

A sivatagi máz a száraz területek szikláin alakul ki, igen finom szemcséjű kova- és agyagásványokból, ami mangán- és vas-oxid miatt színeződik el. Sokáig úgy gondolták, hogy mikrobák hozzák létre, azonban újabb vizsgálatokból kiderült, ez nem így van – sőt, ilyen máz még a egyes marsi kőzeteken is megtalálható. Különösen az olyan sziklafalakon látványos a megjelenése, ahol például a harmat kicsapódhat. A kőzetből hosszú idő alatt a kovasav kiold egyes anyagokat, ez zselészerű réteget képez, majd a párolgást követően, a szikla felszínén vékony mázként. Sziklarajzok sokasága született úgy világszerte, hogy a sivatagi máz sötét rétegét lekaparva hozták létre az ábrákat.

Sziklarajzok, amelyet a sziklafelszínt beborító sivatagi mázba véstek.

Forrás: Wikimedia Commons

A Vörös-tenger-dombság magmás kőzetei igen régiek, 650-710 millió évesek. A felvételen is látható hosszú gyűrődések az úgynevezett nyírási zónákat képviselik, amelyek akkor alakultak ki, amikor a Gondwana ősi szuperkontinense összeállt. A benyomuló magmás kőzetek jórészt gránitból és az ehhez hasonló, de földpátokban gazdag szienitből állnak. E kőzetek kialakulásukkor nem érték el a felszínt, s a mélyben igen lassan szilárdultak meg.

A lila terület a kelet-afrikai hegységképződés területe, az ezen belül látható szaggatott vonal pedig az, ahol Gondwana születésekor a korábban különálló kontinentális régiók egybeforrtak. Ma e vonal mentén láthatóak a képen is bemutatott nyírási zónák.

Forrás: Wikimedia Commons

A felvétel másik igen jellegzetes alakzatai azok a kerek objektumok, gyűrűs szerkezetek, amelyeket az avatatlan szem könnyedén becsapódási kráternek nézne. Azonban e gyűrűk nem fentről érkező hatásnak, hanem alulról építkezésnek lettek a következményei. A már helyben lévő kőzettestbe a mélyből egy olvadékcsomag nyomul be, megszilárdul, majd később az erózió hatására a felette volt kőzet lekopik, és kialakul a felszínen megmutatkozó jellegzetes gyűrű. Szudán területén mintegy 100 efféle gyűrűs kőzetszerkezet található, a felvételen láthatóak kb. 624 millió évvel ezelőtti olvadék-benyomulásokból alakultak ki. Sok millió év alatt a fedőkőzet lekopott, így szabaddá vált az egykori benyomult kőzettömb, amelynek pereme a kráterekhez hasonlóan magasabb, így a középső, mélyebb területet gyakran tölti ki a homok, amelyet a szél belehordott.