Hőség elől a föld alá

A jelenleg kb. 2500 lakosú városka az opálbányászatnak köszönheti létét. A semmi közepén, Adelaide-től jó 800 kilométerre északnyugatra található település a világ talán leggazdagabb opállelőhelye felett létesült, ám jól ismert, hogy már a kezdetektől a föld alá menekültek a bányászok. A városka neve is azt jelenti: fehér ember a föld alatt, a környék őslakosainak egykori nyelvén. Azonban akkor se lennénk nagy bajban, ha egy őslakos nyelvet se értenénk: a lakosok közül 24 fő beszél magyarul. Az opált 1915-ben fedezték fel, a lakosság jelentős része a 2. világháború után, Közép- és Dél-Európából költözött ide.

A nyári forróságban az 52 Celsius-fokot is meghaladó perzselő hőség uralkodik a sivatagban, emiatt is tűnik egészen logikusnak, hogy a lakosság mintegy fele a föld alatt talált menedékre. A Landsat-8 műhold 2023. november 6-án örökítette meg a városka látképét, a vörös sivatagi tájból világos színeivel kiemelkedő település és a bányászati tevékenység nyomait (nyitóképünk). Az Earth Observatory bemutatta felvételen nem láthatóak a föld alatti járatok és lakhelyek, ahol az év során folyamatosan kb. 23 Celsius-fokot lehet mérni, így olcsó hűtésként szolgál azok számára, akik nem ragaszkodnak az ablakokhoz.

Az opál gyakorlatilag vizet tartalmazó szilícium-dioxid, amely a kvarc kristályai helyett üvegszerű, amorf elrendeződésűvé vált. A nemesopál mikroszkopikus gömböcskékből épül fel, amelyek szabályos elrendeződése hozza létre a ragyogó színeket. Az opál típusától függően e színek nem minden esetben alakulnak ki, illetve számos változatban létezhetnek, így, ha az opál szót halljuk, nem kell feltétlenül a ragyogó nemesopálra gondolni. A létrejöttéhez ideális körülmények uralkodtak Ausztrália e régiójában, amikor a talajvízből kovás oldatok csepegtek a mélyebben elhelyezkedő homokkő repedéseibe, és ott lassanként létrehozták az opál lerakódásokat.

Ezek a lerakódások nem egyszer ősmaradványokat tettek még érdekesebbé: az egykori csontokból, mészvázakból a kioldott mész helyét foglalta el az opál, így csigák, kagylók és hasonló állatok, illetve gerincesek csontjai is opalizálódhattak. Az opál eredete 100-125 millió évvel ezelőtti folyamatokhoz köthető, az egykori Eromanga-tenger partvidéke húzódott Coober Pedy környezetében, ennek köszönhetően lehet vízi állatok opalizált maradványaira bukkanni itt. A legtöbb olyan ausztrál opálbánya, ahol hasonlóképp gazdag őslénytani leletek is előkerültek, ugyanezen körülmények szülöttei voltak. Ezeken felül növényi maradványok opalizált formája is gyakran előkerül, ebben a Lightning Ridge lelőhelye a leggazdagabb. Külön érdekesség, hogy az Eromanga-tenger partvidékének élővilágát akkor is átfogóan megismerhetjük, ha pusztán opalizált kövületeket vizsgálhatunk!

Coober Pedy a semmi közepén szinte kizárólag megújuló energiából tartja fenn magát, mind a szél (4MW), mind a napenergia (1MW) segíti ebben a lakosságot, az itt néhány éve kiépített hálózat és akkumulátorkapacitás révén. A megújuló rendszert biztonsági dízelgenerátor egészíti ki.

A világ opáltermelésének több mint háromnegyedét Ausztrália adja. Az opál nemcsak a Földre jellemző ásvány, találtak már marsi eredetű meteoritban, illetve a Mars felszínén is.