Bányászat a Holdon és a kráterek védelme

Könnyen lehet, hogy a tudomány és a kereskedelmi célú hasznosítás összecsapásainak színtere lesz néhány holdkráter nemsokára. Az Artemis-program és járulékos küldetései során, sokak reményei szerint a felfedezés és a tudomány számára új aranykor kezdődhet, van azonban, aki aggódik – számolt be a Science.

Az első, automata küldetés e sorozatban a 2023. végén induló,  az Astrobotic nevű magáncég Peregrine-1 küldetése lesz, amelyben egy leszállóegység landol majd a Holdon, számos műszerrel, és többek közt a magyar Puli Space Téridő plakettjével a fedélzetén.

Ezt azután több tucat további küldetés követi majd, sok magáncég eszközével, és ez aggasztja a tudományos közösség egy részét. A közeli jövő amolyan Hold-láz lesz, amelynek során a holdi ásványkincsek kiaknázása lesz az elsődleges cél, és eközben megsemmisülhetnek a tudományos szempontból igen fontos, ám nyilvánvalóan feltáratlan holdi helyszínek. Sajnos az űrjog nem követi a technikai fejlődést, így e helyszínek nem élvezhetnek jogi védelmet, ezért a kutatóknak külön kell a kormányoknál lobbizniuk azért, hogy azok valamit lépjenek, míg nem késő. A feladat pedig sürgős, ezért a tudósok mielőbb egyedi listát állítanak össze e helyszínekről, és arról, miben különlegesek, mi miatt fontos az érintetlenségüket megőrizni.

A Holdon többek közt ritkaföldfémeket, illetve a hélium 3-as izotópját szeretnék majd kitermelni, ezt ma is sokrétűen tudjuk felhasználni, de például a reménybeli fúziós energiatermelésben alapvető lehetne. Az Artemis-program e különleges nyersanyagok kiaknázását kimondottan támogatja.

Különleges helyzetük van a holdi vízkészletet rejtő sarkvidéki krátereknek, ahol az állandó árnyékban a hőmérséklet rendkívül alacsony. E kráterekben olyan, felbecsülhetetlen értékű információk is rejtőznek, amelyek a földi vízkészlet eredetéről árulkodnak. Mindemellett ezek az állandó árnyékban lévő kráterek infratávcsövek számára is ideális helyszínek, mivel ezeknek elképesztően hideg környezetben kell működniük. Miközben a James Webb-űrteleszkópot bonyolult árnyékolóval és aktív hűtőrendszerrel kell megfelelően alacsony hőmérsékleten tartani, e holdkráterekben semmi ilyesmire nem volna szükség, és akár 100 méteres átmérőjű teleszkópot is lehetne építeni. Más, szintén az egyedi holdi körülményeket kihasználó teleszkópokat is lehetne építeni, akár e sarkvidéki helyszíneken, akár a Hold túloldalán, a földi rádiózajtól védetten, speciális rádióteleszkópokat. A Hold körüli űrjárművek rádiózaja azonban itt is zavarni fog.

A kráterekben rejtőző vízből nemcsak az űrhajósok számára létfontosságú ivóvíz és oxigén állítható elő, hanem rakéták üzemanyaga is. Igen fontos volna azonban még a bányászat megkezdése előtt alaposan megvizsgálni e vizet, és ehhez szeretnének időt nyerni a kutatók. Ha megkezdődik a kitermelés, jó eséllyel a holdbázisokat is e helyszínekre építik majd, minden ezzel járó dologgal együtt.

A bányászatnak azonban más mellékhatásai is vannak: rázkódik a talaj, port ver fel a tevékenység (bár légkör nincs, a napsugárzás hatására töltötté váló részecskék elősegítik a porszemcsék lebegését).

A Hold vagy más égitest területét az űrjog alapján egy ország se nyilváníthatja sajátjának, azonban arra vonatkozó jogszabály nincs, ami akár a bányászatot, akár más tevékenységet keretek közé szorítana, vagy védelmet, előnyt biztosítana a tudományos munkának. Mivel az ENSZ bürokráciája elképesztő lassú, még ha neki is látnak ma egy ilyen jogszabálynak, már rég ember fog lakni a Holdon, mire életbe léphet egy efféle szabályozó. Azért a szakemberek bíznak benne, hogy valamilyen kézzel fogható szabályozás születhet még időben, és ezzel a rövid távú célokkal szemben a hosszú távú előnyök nyerhetnek majd teret.