Feltárták az Io néhány különös tulajdonságát

A Juno űrszonda a Jupiter körül keringve vizsgálja az óriásbolygót és annak belsőbb holdjait, köztük a Naprendszer legtöbb aktív vulkánjával rendelkező Io-t is. A Juno infravörös-közeli tartományban térképezte fel az Io vulkánjait, nemcsak azok helyszíneit azonosította, hanem még azt is, hogy milyen hőmennyiséget adnak le az aktív vulkánok. Ezek vizsgálatából két érdekes következtetést is levontak a szakemberek: a holdnak lehet egy felszín alatti, globális magmaóceánja, illetve a sarkvidékein ugyanolyan sok a vulkán, mint másutt, de ezek kevesebb hőt adnak le. A kutatásról a Nature Astronomy folyóiratban számoltak be.

Az Io vulkánkitöréseinek anyaga akár több száz kilométeres magasságba is juthat a kis hold felszíne fölé, a kisebb gravitációnak köszönhetően.

Forrás: NASA

Az Io egy kicsivel nagyobb a mi Holdunknál, a Jupiter Galilei-holdjai közt azonban a második legkisebb és ez kering legközelebb is az óriásbolygóhoz. Ezen helyzet, valamint a nagy holdak rezonáns keringése miatt az árapályerők igen erőteljesen hatnak az Io belsejére, az árapályfűtés hatására az részlegesen megolvad, és így kialakulhat a holdra olyannyira jellemző vulkanizmus. Azonban ez a vulkanizmus így is extrémnek mondható, ezért is ragadták meg a küldetés hosszabbítása adta lehetőséget a Juno űrszonda irányítói, néhány közeli átrepülést tervezve az Io felszíne felett. A kutatásban most az űrszonda 2022 nyaráig elkészült mérési adataiból indultak ki.

Összesen 266 magas hőmérsékletű pontot azonosítottak, amelyeket nyugodtan tekinthetünk aktív vulkánnak. A beazonosított pontoknak korábban csak 64 százalékát azonosították be, így most igen jelentősen „nőtt” az Io vulkánjainak száma. Ezek mindegyike esetében ki lehetett számítani a hőáramlás mértékét is, a hőáramlásból pedig a hold belső tulajdonságait lehet kikövetkeztetni.

Mik is derültek ki a vizsgálatokból?

A Juno volt az első olyan szonda, amellyel az Io sarkvidékeire rápillanthattunk, ezért a sarkvidéki vulkánokról is csak most alkothatunk teljes képet. A felvételeiből világossá vált, eddig pusztán azért láttunk kevesebb sarki vulkánt, mert nem jól láttunk rá a sarkokra. Pont ugyanannyi van ott is, mint a hold más régióiban, ám ezek kissé gyengébb kitöréseket produkálnak, a gyengébb hőáramlás miatt. A kutatók úgy vélik, a hold belsejében valami akadályozhatja a hőáramlást a sarkvidékek irányába, s különösen a déli sarkvidéken (ez a kevésbé meleg) erőteljes hatása lehet ennek a rejtélyes tulajdonságnak. Az Io sarkvidékei azonban a gyengébb vulkánok ellenére is melegek, melegebbek annál, amit a napsugárzás alapján várnánk.

A vizsgálatok talán legfontosabb következtetésre az, hogy az Io mélyén egy kőzetolvadékból álló magmaóceán lehet. Azonban a vulkáni hőáramlás eltérései alapján ez az óceán nem lehet túl nagy mélységben, ugyanis ha a köpeny legmélyén lenne a kőzetolvadék, akkor az alapján a sarkokon sokkal erőteljesebb kitörések lennének, mint amit a vizsgálatok ókimutattak.

A Juno űrszondának még vannak hátra az Io közelében további átrepülései, például 2023. december 30-án, majd 2024. február 3-án. Az ezek során gyűjtendő adatok tovább bővítik majd e különleges kis holdról meglévő tudásunkat.