Semmibe vették a tudósok figyelmeztetését

Az alagút beomlásáról a hazai hírek is beszámoltak, és arról is, ahogyan szerencsére az odabenn, a külvilágtól elzárva rekedt építőmunkások több mint két hét után kiszabadulhattak. A történet azonban tartogat tanulságokat, amelyekről a Science számolt be.

A Csar Dam főútvonal India északi, magashegyi vidékén épül, részint azzal a céllal, hogy a régió vallási központjaiba a zarándokok közvetlen utakon jussanak el, részint pedig azért, hogy az ország hadserege az északi határt könnyebben elérhesse a haza védelmében.

A Szilkjara-alagút az autóút részeként készül, abban a himalájai hegyi környezetben, ahol a sziklák instabilitása miatt extra elővigyázatossággal lehet csak bármit építeni. Természetesen az extra elővigyázatosság extra költségeket is jelent, vagyis jelentene, ha valóban betartanák a szükséges technológiai lépéseket.

Az autópálya mintegy 900 kilométernyi út (ezek jó része valamilyen formában megvolt, de szélesíteni kellett), több mint 100 híd, 3500 vízelvezető, és számos alagút megépítésével jár. A 2016-ban elkezdett projektre 1,9 milliárd dollárnyi összeget szánt az indiai kormány. A munkálatok rengeteg olyan átalakítással járnak, amelyek sziklaomlásokat, földcsuszamlásokat okozhatnak, akár áradásokhoz is vezethetnek. Az indiai törvények szerint a 100 kilométernél hosszabb útépítésekhez szükséges környezeti, környezetvédelmi vizsgálat, ezért a kormány kitalálta, hogy nem egy nagy projektként, hanem számos kisebb (100 kilométernél rövidebb szakaszokra osztott) formájában építi meg az utat, így megkerülhette ezt az előírást.

2019-ben azonban így is jogi útra terelődött a projekt a környezetvédők kiterjedt tiltakozásai hatására, majd a bíróság kijelölt egy környezeti szakemberekből álló csoportot a már zajló építkezés felülvizsgálatára. Az első jelentést 2020-ban tették le az asztalra, amelyben felhívták a figyelmet arra, hogy a projekt mérnökei számos építési helyszínen nem vizsgálták meg a helyi geológiai és vízrajzi sajátosságokat, s emiatt környezeti károk, sziklaomlások következtek be. Azonban a szakértő csoport se mindenben tudott megegyezni: egy részük a 10 méter széles útburkolatot, másik részük a csupán 5,5 méter széleset tartotta megfelelőnek, ez utóbbiak arra hivatkoztak, hogy így csökken az építéssel járó kockázat és kevesebb környezeti kárra lehet számítani. Itt lépett közbe a hadsereg, és azt jelezték, hogy nekik a 10 méteres útra van szükségük a megfelelő védelmi rendszer fenntartásához, ennek a bíróság is helyt adott. Ezt követően a szakértő csoport vezetője lemondott, mivel úgy látta, a testület nem tudja betölteni szerepét a környezet megóvásában, és mert úgy vélte, a projekt vezetői továbbra is semmibe fogják venni a szakemberek ajánlásait.

A projektben 2022-ben a különösen csapadékos időjárás miatt már számos csuszamlás is volt, több halálos áldozattal. Egy vizsgálat azt is feltárta, hogy egy, a projekthez tartozó, kb. 250 kilométeres, felújított és megszélesített útszakaszon duplájára nőtt a csuszamlások, omlások esélye a környezet átalakítása miatt. Ez könnyen érthetővé válik, ha körülnézünk a térképen, utcakép nézetben, és megfigyeljük, milyen meredek szirtfalak oldalába vágták az utakat  – ezeket az utakat csak a sziklák további megbontásával lehet szélesíteni.

A 4,5 kilométer hosszú Szilkjara-alagút beomlása nem lepte meg a szakembereket. Az alagút eleve iskolapéldája annak, hogy miként és hol nem szabad alagutat építeni. Az előzetes geológiai jelentésben szerepelt, hogy igen instabil sziklarétegek találhatók a régióban, ám ezt az építésnél teljesen figyelmen kívül hagyták. A kormány kijelölt egy öt fős bizottságot, hogy vizsgálják ki az alagútomlást biztonsági szempontból, és számoljanak be az eredményről a minisztériumnak. A Csar Dam útprojekt közel háromnegyede készen van, és a szakemberek is szkeptikusak, hogy bármiféle módosításra van még lehetőség a további építés során. Az alagútomlás sokak figyelmét felhívta a helyzetre ugyan, de ebből valószínűleg csak azt lehet majd leszűrni, hogy sem a zarándokok útja nem lesz biztonságosabb, sem a hadsereg nem kapja meg a számára szükséges utakat a Himalája hegyeibe vezető területen.