Hogy kerül ide ez a sziget?

A Manilától 77 kilométerre délnyugatra, Lumaniag falucska partjaitól alig 100 méterre egyszer csak a semmiből kibukkant egy alig 500 méter hosszú sziget. Az eseményre valamikor az elmúlt 50 évben került sor. A kis szárazulat korallmészkő-tömbökből és kőzettörmelékből épül fel, és szárazföld felőli oldalát mangrove borítja. A falu előtti megjelenése védetté tette a falu partját a viharokkal, hullámveréssel szemben. A sziget megjelenésének körülményei azonban tisztázatlanok voltak, ezért egy kutatócsoport nekiállt kinyomozni, hogy mikor és miféle körülmények hatására született a kis sziget. A vizsgálatról az EOS földtudományi hírportál számolt be.

A falusiak azt mesélték, hogy a sziget helyén egy kőzettörmelékből álló turzás alakult ki, hosszú idő alatt, azonban ez még apály idején se került a tengerszint fölé. Aztán egyszer egy nagy vihar hatalmas kőzettömböket sodort a turzásra, és ennek köszönhetően egyetlen éjszaka alatt kiemelkedett a sziget. Az eléggé csodaszámba menő történet alapján a kutatók ellenőrizték, vajon tényleg egy vihar lehetett, vagy inkább egy cunami, esetleg több esemény hatására jött létre a sziget?

A szakemberek számos alkalommal felkeresték a szigetet, búvárként megvizsgálták a közeli korallzátonyokat, méréseket végeztek, a szigeten lévő nagyobb korallmészkőtömbök korát is meghatározták, vagyis azt, hogy meddig éltek a szirteket építő korallok. A mérések alapján valamikor az 1960-as években és az 1970 elején szakadt ki a legtöbb kőzettömb a zátonyból, és ekkor pusztultak el az azt felépítő korallok.

A korabeli cunamikat ellenőrizve arra jutottak, hogy nem volt olyan esemény, ami érintette volna ezt a régiót, így a sziget legendás születését viharok okozhatták. És valóban: a tájfunok már nem voltak kíméletesek ezzel a területtel. 11 tájfun is lesújtott a régióra abban az időszakban, amikor a korallok elpusztultak.

Ezen viharok listájával (1964-es Dading, az 1967-es Welming, valamint az 1971. októberi Barang, illetve Krising-Dadang) felvértezve a kutatók felkeresték azokat az idős falusiakat, akik éltek már a sziget születésekor. A ciklonok mindegyike eléggé erős szelekkel csapott le ahhoz, hogy a szirteket elmozdítsa, bár egyik se a legerősebb kategóriába tartozott, ám megfelelő irányból és megfelelő erővel érkeztek. A mérések alapján a legnagyobb kövek elmozdításához elegendő volt, hogy a hullámverés 3,2 méter per másodperces sebességgel érkezzen a partra.

A felmérés azt bizonyítja, hogy a tájfunok elég erővel rendelkeznek ahhoz, hogy alapvetően átalakítsák a partokat, és a jövőben valószínűleg tovább is nőhet majd a kis sziget. A falusiak ültették az első mangrovefákat a szigetre az 1990-es években, ezzel igyekeztek stabilizálni annak aljzatát, mára egész helyes kis erdőcske kerekedett a szaporodó fákból. A mangrove nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a hullámverés eróziós hatása ne bonthassa le a partot védő szigetet.