Ingókövek és földrengések

Az ingóköveket világszerte egyre többször használják arra, hogy egy adott helyszín földrengéseinek múltját feltárják. Egy új kutatásban Kalifornia ingóköveit vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy az előbb-utóbb minden bizonnyal elérkező következő nagy földrengés talán nem lesz olyan pusztító, mint eddig hittük. A kutatást az Amerikai Geofizikai Unió éves konferenciáján mutatták be, amelyről a Science tudósított. A felmérésből arra következtetnek a szakemberek, hogy a korábbi modellszámításokhoz képest 65 százalékkal gyengébb lesz a „várt” rengés.

A Los Angeles megyében lévő Lovejoy Buttes (Lovejoy-szirtek) területén, a Szent András-törésvonaltól alig 15 kilométerre vizsgáltak meg 5 speciális ingókövet. A vizsgálatok során megmérték, mikor váltak e kövek ingókövekké, illetve elemezték azt, hogy mekkora rengést képesek kiállni anélkül, hogy leomlanának. Ezzel több évezredre vonatkozó földrengés-modellezését lehetett tesztelni, így derült ki, hogy a rengések e régióban sokkal kevésbé erősek, mint a modellek adják. Anna Rood, a kutatás vezetője elmondta: „A földrengés-veszélyeztetettségi előrejelzések egyáltalában nincsenek összhangban az ingókövek adataival.”

A földrengésekkel foglalkozó szakemberek üdvözölték az új eredményeket, különösen amiatt, mert a földrengés-veszélyeztetettségi térképeket hamarosan frissíteni fogják, és így az új adatok is bekerülhetnek. E térképek alapján készülnek egy-egy régió építési előírásai, vagy épp biztosításai többek között, így gyakorlati alkalmazásban is fontosak az eredmények.

A szeizmikus veszélyesség megítélésében igen nagy nehézséget jelent megmondani, mekkora rázkódással járt egy-egy igen régi, ritka nagyságú rengés, amilyennel a modern korban nem találkoztak még. Ezek megítéléséhez az eddig alkalmazott technikák egyszerűen nem voltak igazán jók. Bár azok a talajvizsgálatok, amelyeket a töréseknél végeznek, elárulják, mikor volt egy-egy nagy rengés, ám azt nem, hogy ez mekkora rázkódással járt. Épp ezért a történelmi idők rengései alapján számított becslésekből készülnek a rengésveszélyeztetettségi térképek. Bár ezeket is a lehető legjobb tudásunk szerint készítjük, a bizonytalanságuk igen nagy fokú.

Azonban az ingókövek átélték e régi, nagy rengéseket, sőt, még mindig állnak. Rood és kollégái 2020-21-ben terepi útjaik során az ingókövek felszínéből vett mintákon megvizsgálták a kozmikus sugárzás hatására átalakult izotópokat, ezzel lehet mérni azt, mióta van szabadon az adott kőzet felszíne, vagyis mióta áll az az ingókő. Ha azokon a pontokon mérik meg ezt, ahol az ingókő egyensúlyozza magát, az is kiderül, mióta vált ingókővé, így felmérhető, mikortól fogva állta ki a földrengések rázkódásait. A vizsgált sziklák egyike 50 ezer évvel ezelőtt vált ingókővé, ez pedig igen hosszú idő! Ennyi idő alatt egyetlen rengés se tudta ledönteni! Egy másik, szintén 2020-as vizsgálatban a Diablo Canyon szikláin végzett mérések tanúskodtak arról, hogy túlzóak voltak a területre vonatkozó rengésveszélyeztetettségi modellek. Egyre több efféle adat gyűlik össze, ez pedig arra utal, hogy valami nincs rendben a modellszámításokkal, és mielőbb újra kellene vizsgálni azokat, hogy kiderüljön, mit nem értünk megfelelően a földrengésekből.

Az bizonyos, hogy egyre több helyen alkalmazzák ezt, az ingóköveken alapuló módszert világszerte, Új-Zélandon például az ország egyik legnagyobb vízerőművi gátépítése előtti felmérésben használták a környék ingóköveit. És persze minél több ilyen vizsgálat készül, annál könnyebb lesz majd a modelleket is átalakítani, hogy a valóságnak megfelelő veszélyességi adatok születhessenek a számításokból is.