A földmágnességről árulkodnak a mezopotámiai téglák

A University College London kutatói egy nemzetközi csapattal nemrégiben a PNAS folyóiratban számoltak be a mezopotámiai égetett agyagtéglák vizsgálatáról, amelynek során sikerült bolygónk mágneses termének ókori állapotáról információkat kinyerni. A téglákon szereplő királynevek segítségével, az agyagban lévő vas-oxid szemcsékben megőrzött, a tégla égetése során rögzült mágnesség alapján rekonstruálni lehetett az érintett évezredek földmágnességét. A kutatást az egyetem közleménye alapján a Eurekalert hírportál ismertette.

A földmágnesség viselkedésének egyes történelmi korokban mérhető változásait két szempontból is fontos megismerni. Egyrészt így magát a mágneses terünket érthetjük meg jobban, másrészt a mágnesség pontos adatokkal segíti a kormeghatározást, ezen keresztül a régészetet, történettudományt. A kutatók most az időszámításunk előtti 3-1. évezredek közti téglákból kinyert információkból össze tudtak állítani egy adatsort, amelyben a vaskori levantei földmágneses anomália időszakára igen pontos információkat kaptak. A kutatók reményei szerint a hasonló, régészeti leletekből kinyert földmágnességi adatok segítségével magát a régészetet is támogatni tudják majd.

„Gyakran van szükségünk az ókori Mezopotámia időrendiségéhez olyan kormeghatározási módszerekre, mint például a radiokarbon, azonban az olyan gyakori leleteken, mint a téglákon vagy a kerámiákon ezt nem lehet elvégezni, mivel nincsenek bennük szerves anyagok. A mostani munka olyan fontos kormeghatározási alapot hozott létre, amelynek köszönhetően ezután mások is támaszkodhatnak az archeomágnességi adatokra” – magyarázta Mark Altaweel professzor, a kutatás egyik résztvevője.

Bolygónk mágneses mezeje folyamatosan változik, hol kissé gyengébb, hol erősebb – ennek a jelei pedig beégnek mindazon ásványokba, amelyek mágneses tulajdonságúak. Ennek köszönhetően az agyagtárgyak, így a téglák, kerámiák kiégetése során ebben az agyagban is rögzülnek a mágneses adatok. A kutatók 32 tégla vas-oxid szemcséit mérték fel, ezeken a téglákon szerepelt annak a királynak a neve, akinek az uralkodása idején a tégla készült. Mivel az egyes királyok uralkodása valószínű idejét a régészek már behatárolták, így a mágneses adatokat évekhez lehetett hozzárendelni. Ezek alapján feltérképezhető volt a földmágnesség időbeli változása is. Míg a királyok uralkodásának sorrendje jól ismert, vannak köztük olyanok, akikről nem tudják a régészek, hogy pontosan mikortól meddig uralkodtak. A mágneses adatok ezeket a hiányosságokat is segítenek pótolni, és igazolni, hogy a történészek által felállított kronológiák melyike áll a legközelebb a valóshoz.

Az adatok igazolták a vaskori levantei földmágneses anomália létezését, a kb. időszámításunk előtt 1050-550 közti időszakban különösen erős volt bolygónk mágnessége e régióban – az anomália az Azori-szigetektől Kínáig terjedt, de a közel-keleti adatok gyérek voltak róla. A mérések igazolták azt is, hogy a mágneses terünk képes rövid idő alatt nagyot változni. II. Nabukodonozor (II. Nabú-kudurri-uszur – időszámításunk előtt 605-562 közti) uralkodása idején készült öt téglából sikerült egy ilyen gyors mágneses változást kiolvasni.