Viharok, gyűrűk, holdak

Kevésbé ismert, hogy az Uránusznak is van gyűrűje, azonban a bolygó különleges tengelyferdesége miatt rendkívül jól látható, ha az embernek van a farzsebében egy megfelelő űrteleszkóp. A James Webb pont az az eszköz, amellyel a lehető legtöbbet láthatjuk meg e távoli jégóriásból és családjából az újonnan közzé tett felvétele szerint.

Az Uránuszra az északi sarkvidéke felől látunk rá, mivel oldalára dőlve kering a Nap körül. Amikor 1986-ban a Voyager-2 űrszonda elszáguldva mellette megörökítette, és egy nagy, unalmas zöldeskék golyót láthattunk, optikai hullámhossztartományban.

Az infravörösben dolgozó JWST friss felvételén a légköre dinamikus viselkedését, viharait is megfigyelhetjük, amellett, hogy a bolygó gyűrűrendszere és számos holdja is feltűnik. Ez már a második alkalom, hogy az űrteleszkóp az Uránusz felé fordult, a korábbi, februári felvételhez képest is többet mutat meg az új. Ezt már akkor tudtuk, az első felvételt amolyan ízelítőként kaptuk csak, azzal az ígérettel, hogy még számos alkalommal rápillant az űrteleszkóp az Uránuszra a következő években.

A friss felvételen a korábbinál több hullámhosszban látjuk a bolygót és családját, így jóval több részlet is tárul fel előttünk. A JWST rendkívüli érzékenysége tette lehetővé, hogy a nagyon halvány külső és belső gyűrűit is megfigyelhessük, köztük az elképesztően légies Zéta-gyűrűt, amely legközelebb található a bolygóhoz. A 27 ismert holdból 14 látható a felvételen, több, az egészen kicsiny, a gyűrűk közt keringők közül is megmutatkozik (az Uránusz holdjait Shakespeare és Pope hősei alapján nevezték el).

A képen szembetűnő a bolygó északi sarkvidékén látható felhősapka, amely fehéres-lilás színben ragyog, és a februári képhez képest is jóval részletgazdagabb. Megfigyelhető a központi, egyöntetű része (ez ragyogó fehér) de a felhősapkát az alacsonyabb szélességek felől körbefogó sötétebb sáv is. Több, világos színű vihar is feltűnik a légkörben, a sarki felhősapka pereménél és kissé délebbre is. Az, hogy mikor és hol jönnek létre ezek, függhet az évszaktól és a bolygó meteorológiai hatásaitól is.

Ahogy a bolygó a napfordulójához közeledve (ez 2028-ban lesz) egyre inkább a Nap felé fordul sarkvidékével, és egyre több fényt kap, úgy válik feltűnőbbé a felhősapkája. A szakemberek számára izgalmas időszak jön, kíváncsian várják, miként fognak változni a bolygó légköri jellegzetességei. A Webb segít majd kibogozni a szálakat, elkülöníteni a meteorológiai és az évszakos megvilágításhoz köthető tüneményeket, így a bolygó légkörének működését is jobban érthetjük majd.
Az Uránusz 84 év alatt kerüli meg a napot, ez a 98 fokos tengelyferdesége miatt azzal jár, hogy extrémek az évszakjai. A sarkvidékein 21 éven át van nyár és teljes világosság, illetve 21 éven át tél és teljes sötétség.

Az Uránusz vizsgálata a mintegy 2000, hozzá hasonló tulajdonságokkal rendelkező exobolygó viselkedésének megismeréséhez is hozzásegít minket, ezen keresztül pedig a Naprendszerünket tudjuk tágabb összefüggések közé helyezni.