A Mars új köntösben

A Mars Express az Európai Űrügynökség (ESA) Mars körül keringő szondája 2003 nyarán indult útnak és 2003 decemberében érkezett, majd 2004-ben kezdte meg tudományos munkáját, vagyis idén tölti huszadik évét a vörös bolygó körül. E szonda készítette el a legjobb felbontású, leginkább részletgazdag felvételeket a felszínről, annak összetételéről, megvizsgálta a belsőbb holdat, a Phobost, és méréseket végzett a bolygó légkörén. Szerencsére mindezeket nem csupán az elmúlt 20 évben tette, hanem még most is teszi, folyamatosan.

Az ESA ebből az alkalomból igen különleges felvételt állított össze, olyan mozaikot, amelyben a szonda nagy felbontású sztereo kamerájának (HRSC) fotóit használták fel. A fotókat 4-10 ezer kilométeres távolságból készítette a szonda, azzal a céllal, hogy minél nagyobb területet fedjenek le e képek. Alapesetben egészen közel, az elliptikus pályája közelpontjánál, mintegy 300 kilométerről fotózza a felszínt a Mars Express. Ekkor egy-egy képkockán kb. 50 kilométer oldalhosszúságú területet lehet látni, ennek 10 méter körüli a felbontása pixelenként, de a kamera segítségével 2 méteres felbontást is el lehet érni.

Most azonban 2500 kilométeres nagyságú területek kerültek egy-egy fotóra, amelyekből mozaikként összeillesztve állították össze az szonda üzemeltetői a teljes bolygót bemutató képet. Az efféle, nagy távolságból születő képek a marsi időjárás jellegzetességeit vizsgálják (pl. a porviharokat), ám, ha épp nincs semmi a bolygó légkörében, akkor ez remek lehetőséget nyújt a felszín fotózására.

Nem könnyű azonban a felszín valódi színeit visszaadni, a folyamatosan változó légkör és megvilágítás miatt. Ha mozaikképet készítettek volna a felvételekből, akkor annak az egyes részei eltérő színűek lettek volna. Azonban egy új technológia segítségével ezt a problémát is meg tudták kerülni: nagy magassági megfigyelések alapján egy színreferencia-modellt készítettek, és minden egyes, egymást követő fotót ehhez kalibráltak. Ezzel sikerült elérni, hogy a korábban mesterségesen visszafogott, fakó színvilág helyett egy, a valóshoz jóval közelebbit kaphassanak eredményül.

Az így kapott kép nemcsak önmagáért szép, hanem az egyes színek a felszínről külön is vallanak.

A vörös bolygó nevét is annak a vörös színnek köszönheti, amelyet a felszínen lévő rengeteg vas-oxid kölcsönöz, ám a mostani felvételen egészen nagy foltokat láthatunk sötét, kékes árnyalatokban. E területek olyan, vulkáni eredetű, sötétszürkés-feketés bazalttal, illetve bazaltból képződött homokkal borított régiók, amelyek nagy területeken megtalálhatóak a Marson. Ezt a bazalthomokot a szél is mozgatja, így dűnemezők is létrejönnek belőle például a kráterek belsejében. Szulfátos lerakódásokat is meg lehet különböztetni, különösen a teljes felbontású képeken, például a Valles Marineris hasadékrendszerének fotóján. Bár vékony homokréteg borítja őket, azért a változatos színviláguk felismerhető így is. E lerakódások egykori savas környezetről tanúskodnak, amely nem igazán kedvezhetett az esetleges életnek sem.

A 20 éve dolgozó Mars Express elképesztő teljesítményű űreszközünk: eredetileg 1 marsi évesre (kb. 687 földi nap) tervezték a működését, de minden szempontból túlszárnyalta az elvárásokat. A szonda legalább 2026-ig dolgozik még tovább, így a következő években is számos izgalmas és szép felvételt küldhet majd haza mindannyiunk örömére.