Befalazott klíma

A kínai nagy fal Északnyugat-Kínában sivatagi, félsivatagi régiókon keresztül épített részei meglehetősen jó állapotban maradtak fenn. A falba beépített növényi alapanyagok közül nádféléket elemzett egy kutatócsoport, a növényi maradványok egyes szén- és nitrogén-izotópjainak összetételét. A fal építésének környezetéből származó anyagok elemzése a régió klímáját is megmutatták. A Scientific Reports folyóiratban publikált kutatást az EOS földtudományi hírportál ismertette.

A kínai nagy fal turistákat vonzó, bejárható szakaszai távol esnek attól a helytől, ahol a most végzett vizsgálatok zajlottak. A kérdéses régió a Tarim-medence, ami ma sivatag, ám csak a viszonylag közeli múltban veszítette el a korábbi vizeit, így az építés időszakában még jelen volt az a nád, amelyet a döngölt falak, paticsfalak anyagába kevertek. E szakasz a Han-dinasztia idejében, 2000 éve készült, a nem túl látványos falak úgy festenek, mintha poros kekszeket pakoltak volna egymásra a sivatagban.

Kína nyugati részén az itt vezető selyemút mentén tavak és oázisok sokasága állt, ám egyes feltételezések szerint ezeket már 2 évezreddel ezelőtt is az ember tevékenysége (öntözés) apasztotta el. (Az idősebbek még tanulhattak az egykor itt állt, és 2 évezrede még 20 ezer négyzetkilométeres, Lop-nór tóról, azonban mára ebből már semmi nincs.) A kutatók most a jelenkori és a falban, annak 14 helyszínén lévő nádból is kaptak mintákat. A korabeli építők a helyben nőtt növényeket használták fel a falak anyagának erősítéséhez.

A minták radiokarbonos kormeghatározása egészen jó egyezést mutatott a történelmi-régészeti adatokkal arról, hogy mikor is épültek ezek a falszakaszok. A növényeket időszámításunk előtt 132-116 között gyűjtötték be a Kanszu környéki területen, míg a Hszincsiang környéki, a nagy faltól független őrtornyokat időszámításunk szerint 677-1160 között hozták létre.

A meleg, száraz helyeken növekvő növények bezárják a gázcserenyílásaikat, így kisebb a gázcsere a légköri szén-dioxiddal. Ez azt eredményezi, hogy a növényben a nehezebb szénizotópok halmozódnak fel. A vizsgálatok szerint a klíma a kérdéses időszakban kiegyenlítettebb volt a két régióban: a jóval korábbi keletebbi és a későbbi nyugati építményrészek születésekor azonosak voltak a körülmények. Ez azt jelenti, hogy a Han-dinasztia idején nyugatabbra hatoló monszun miatt több csapadékot is kapott a nyugati terület, ennek hatására is volt több az oázis egykor. A folyók vízhozama állandó lehetett mindezek ellenére az elmúlt 2 évezred során.

A jelenkori nádminták sokkal nagyobb környezeti stresszről és szárazabb klímáról tanúskodnak, mint a fal és az erődítmények építése idején volt. Ez is azt bizonyítja, hogy nagyjából az elmúlt 100 évben drámaian változott meg a térség vízháztartása, és megerősíti az 1955-2000 közötti mérések szerinti, több mint 1 Celsius-fokos átlaghőmérsékleti növekedést is. Azonban a vízháztartás változásait a növényi izotópvizsgálatok szerint nem az öntözés okozta, hanem az emberi okra visszavezethető klímaváltozás miatt magasabb hőmérsékletek.