Nagyot nőhet az USA területe

A tengerpartokkal rendelkező országok számára az ENSZ tengerjogi egyezménye (UNCLOS) lehetőséget biztosít arra, hogy a kizárólagos gazdasági övezeten túl – ami a parttól 200 tengeri mérföld (370 km) távolságig terjedő terület – további területekre terjesszék ki befolyásukat, amennyiben az a kontinentális self természetes része. E területek igen fontosak akár halászati, akár bányászati szempontokból, épp ezért számos ország fogott bele a kontinentális self precíz feltérképezésébe az elmúlt évtizedekben.

Mi is az a kontinentális self?

A kontinenseket körbefogó sekély tengeri régiót nevezzük kontinentális selfnek vagy kontinentális talapzatnak. Ez a kontinensekhez hasonlóan kontinentális típusú kéregből épül fel (szemben az óceáni kéreggel). A self extrém esetben akár 1500 kilométerre is kinyúlhat a tenger felé (ez Szibéria esetében van így), átlagosan azonban 65 kilométer széles.

A mélységhatár, amelytől fogva hirtelen mélyülni kezd az óceán, kb. 140 méter, ez feltehetően a korábbi jégkorszakok vízmozgásai miatt alakult így – a selfek jelentős része volt szárazulat a jégkor idején, sok ilyen terület lakott is volt. Ha olyan térképet nézegetünk, amelyen a tengerek mélységét is jelzik, a selfek általában világos kéken szerepelnek, és számos helyen meglepően nagy területet foglalnak el. Jogilag – leegyszerűsítve persze – ezek az ország területének meghosszabbításaként értelmezhetők.

Miként lehet eldönteni, hogy valami a selfhez tartozik-e?

A selfeket igen jelentős üledékréteg borítja, mivel a self nagyon kis lejtésű terület, a szárazföldek felől például a folyókkal vagy a partok eróziója révén érkező anyagok folyamatosan vastagodó réteget hoznak létre. Ez egészen a kontinentális lejtőig így van, ott meredekebbé válik a lejtő, így nem tud felhalmozódni az üledék. A self kiterjedését az üledékréteg vastagságának és a tenger mélységének segítségével határozzák meg. A mérések eredményeivel alá is kell támasztani a jogi követeléseket, ez azonban még hosszú ideig elhúzódhat.

Az USA nemrégiben jelentette be a kontinentális self feltérképezésének eredményét: mintegy 1 millió négyzetkilométernyi terület válhat így az ország kizárólagos gazdasági övezetévé. Az USA geológiai szolgálata (USGS) valamint a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) együttes munkával 2003-ban kezdte el a feltérképezést, és nemrégiben sikerült ezt befejezni. A kapott eredmények alapján nagyjából Kalifornia állam területének duplájával nőtt az USA tengeri területe, legnagyobb részben a sarkvidéken és a keleti partok közelében, de a Mexikói-öböl területén és a csendes-óceáni régióban is.

Nem véletlen, hogy a sarkvidéken nyerték a legtöbbet, mivel itt volt a legnehezebb felméri a kontinentális talapzatot az időjárási-vízjárási körülmények miatt, ezért korábban igen hézagos volt az információ. Most sok tízmillió dollárt fordítottak a térképezésre (az USA itt Kanadával közösen) szonárral mérték fel a tenger mélyét 3 millió négyzetkilométernyi területen. Számos helyen szeizmikus méréseket is végeztek, ezekkel azt lehetett megállapítani, hogy óceáni vagy kontinentális kéreg húzódik-e a tengerfenék alatt.

A kapott adatok persze nemcsak tengerjogi szempontból izgalmasak. Rengeteg olyan tudományos információ rejlik bennük, amelyek minden egyéb gazdasági haszontól függetlenül is igen értékesek. Nagyon sok térképező-felmérő hajóútra más tudományágak képviselői is elutazhattak, így számos területről sikerült alapvető információkhoz jutni. Például a felmérésből számos, a keleti (karolinai) partok közelében a régmúltban lezajlott tenger alatti lejtőomlás nyomai tárultak fel, köztük egy 375 kilométer hosszú szakaszé, ez 10-27 ezer évvel ezelőtt történhetett. Az adatok a kontinensek mozgásának részleteiről is sokat elárulnak, különösen az északi sarkvidéken a Jeges-tenger medencéjének létrejöttéről. További tudományos eredmények várhatóak az üledék- és kőzetminták elemzéseiből, vagy épp az üledékben lévő gázhidrátok felméréséből.