Nudlik voltak a legősibb galaxisok

A mai galaxisok jórészt spirális, vagy épp elliptikus alakúak, azonban, amint azt a James Webb-űrteleszkóp (JWST) feltárta, ez régen nem így volt. Az űrteleszkóp egyik legfőbb feladata, hogy a korai Univerzumot megismertesse velünk. E területen léphettünk most kicsit előbbre a korai galaxisok terén.

A friss felvételek alapján az első 600 millió és 6 milliárd év közti időszakban a galaxisok körében még igen gyakoriak voltak az elnyúlt csőszerű, nudli alakúak, vagy épp a lapított, ovális korongok. Igen ritka volt köreikben a mai elterjedt típusokra jellemző alak. Az egyelőre nem világos, hogy ezek az alakzatok az idők során vajon fejlődtek-e.

„A vizsgált galaxisok 50-80 százaléka két dimenziójában lapított volt” – magyarázta Viraj Pandya, a kutatás vezetője. A hozzánk közeli (ez időben is közelit jelent) galaxisok körében sokkal gyakoribbak a klasszikus spirálok vagy az elliptikusak, az ősi galaxisok nudlikra, szörfdeszkákra, frizbire hasonlítanak, de vannak köztük gömbölyű, labda alakúak is. A labda alakúak a legkompaktabbak, leginkább tömörek, és egyúttal a legritkábbak is. A frizbi alakúak az időben hozzánk közelebb eső képeken váltak gyakoribbá.

Vajon miként nézhetett ki a Tejútrendszer ebben az ősi időszakban? Az új felvételek alapján végzett modellszámítások azt sugallják, a szörfdeszka-alakzat állhatott a legközelebb hozzá. Ez pedig összhangban van a korábbi, a Tejútrendszer egykori tömege kapcsán végzett számításokkal.

Úgy tűnik, e távoli ősgalaxisok sokkal kisebb tömegűek voltak a mai elliptikus és spirálgalaxisoknál, hisz jóval kevesebb idejük volt hízni. A kutatók úgy vélik, a modern galaxisok elődeinek lehet őket tekinteni, és a felvételek alapján a galaxisok fejlődéséről is gazdagabb képet alkothatunk.

Évtizedeken át a Hubble kápráztatott el minket az ősi galaxisok képeivel, ám a James Webb-űrteleszkóp még sokkal részletgazdagabb és régebbi alakzatokat képes bemutatni. A Hubble felvételei alapján készült modelleket a JWST amellett, hogy igazolta a Hubble segítségével látottakat, segít kiigazítani, finomhangolni az ezekből született modelleket is. Többek közt a most bemutatott felvétel is olyan égrészről készült, amelyet a Hubble is megörökített, ennél sokkal kevesebb részlettel, ám ettől függetlenül jól összehasonlíthatóak a Hubble és a Webb képein látott galaxisok.

Az eddigi felvételek elemzésével közelebb jutottunk ugyan a teljes képhez, ám további felvételek sokaságára és további munkára lesz szükség még.