Galaxisok összeolvadása

A galaxisokat alakjuk alapján több csoportba sorolják, a legismertebbek az olyan spirálgalaxisok, mint a mi Tejútrendszerünk, vagy a szomszédos Androméda-köd. Vannak lentikulárisak – lencse alakúak, ezek úgy néznek ki, mint a spirálgalaxisok, ám a karjaik nélkül, és vannak elliptikusak. Vannak szabálytalan alakúak – ezeket irregulárisnak nevezik, ilyen a két Magellán-felhő. Vannak azonban olyanok, amelyeket még a szabálytalan kategóriába se lehet besorolni, ezeket a különcöket pekuliáris galaxisnak hívják.

A Hubble-űrteleszkóp felvételét két egybeolvadó galaxis látványa uralja, az egymásba csavarodó csillagvárosok az Arp 122 nevet viselik, a pekuliáris galaxisokat rendszerező katalógusban elfoglalt sorszámuk alapján. E különleges, páros objektum egyik fele az NGC 6040 jelű galaxis, ezt láthatjuk oldalsó nézőpontból, kissé elcsavart formaként. A másik fele pedig, a szemből látható LEDA 59642 jelű szép spirálgalaxis. A kozmikus pillanatképen a két, tőlünk 570 millió fényévre lévő galaxis összeolvadásának lehetünk tanúi. A kép bal alsó sarkába félig belóg egy elliptikus galaxis, az NGC 6041, amely ugyan egy csoportot alkot az összeolvadókkal, ám ő maga nem vesz részt az ütközésben.

Ahhoz, hogy ez a pillanatfelvétel elkészülhessen, nem kellettek sportfotós reflexek. A galaxisok egybeolvadása, bár nagyon energikus és drámai, ám igen lassú folyamat. A Tejútrendszer és a szomszédos Androméda-köd is egybeolvad majd úgy 4 milliárd év múlva, de maga az egyesülés is sok százmillió éven át tart majd.

A galaxisok ütközése, egybeolvadása során a gravitációs erő a főszereplő, a látható csillagokon, azok bolygórendszerein, a por- és gázködökön túl sötét anyag is van bennük, amelynek csupán a gravitációs hatásait látjuk. Az összeolvadás során a galaxisok szerkezete alapvetően változhat meg, így az Arp 122 is gyökeresen más lesz majd év százmilliók múlva – azonban mi azt már nem láthatjuk, bármennyire érdekes is lenne.