Égi jelenségek 2024. február első felében

Egyre szebb az állatövi fény

A tavaszi állatövi fény februárban már elég jól látható a tiszta nyugati égen, természetesen csak fényszennyezéstől mentes helyszínről (mint a nyitóképünkön, a Zselicből). Ha az épp lenyugvó Szaturnusztól nézzük, akkor gondolatban kössük össze azt a magasan ragyogó Jupiterrel, illetve az annál kissé még magasabban lévő Fiastyúkkal! Ez a ferde vonal határozza meg az állatövi fény elhelyezkedését. Maga az állatöv az ekliptikát, vagyis azt a képzeletbeli síkot jelenti, ahol a bolygók keringenek. Az állatövi csillagképek azok, amelyeket ennek vonala mentén láthatunk, ezt még a babiloni csillagászoknak köszönhetjük. E csillagképeket égi időméréshez használták. A hónap első 10 napján nyílik alkalom az állatövi fény megfigyelésére, utána a holdfény bezavar majd.

Hold-Spica együttállás 1-jén hajnalban

Nem kell túl korán kelni hozzá, 5:30-kor, de még reggel 6-kor is jól láthatjuk a délnyugati égen, kb. 30 fokos magasságban járó párost. A Hold 67 százalékos megvilágítású lesz, és tőle balra ragyog a kékesfehér Spica, a Szűz legfényesebb csillaga. Az égitestek egymástól kicsit több mint másfél fokra látszanak majd.

Hold-Antares együttállás 5-én hajnalban

A Hold igen hatékony fogyókúrát tart (úgy tűnik, a Föld körüli pályáján naponta lefutott több mint 88 ezer kilométer megteszi a hatását), már csak 28 százalékos megvilágításban jár ezen a reggelen. A déli égen, alacsonyan figyelhetjük meg a Skorpió ragyogó narancsvörös csillaga, az Antares társaságában. A látszólagos távolságuk 2 fok lesz, azonban ezúttal kicsit korábban, 5:30 körül ki kell nézni az égre ahhoz, hogy még ne legyen túl világos a látványhoz. Mivel csak 10 fok magasan járnak, ezért jó déli kilátásra van szükség a megfigyeléshez.

Lassan elbúcsúzhatunk a hajnali Vénusztól

Egyre alacsonyabban látszik és egyre később kel a ragyogó Vénusz, miközben egyre hamarabb is világosodik. Aki szeretné még viszonylag sötét égen megcsodálni kora reggel, az a hónap első felében találhat erre még kényelmesebb alkalmat, 6 előtt kicsivel kel fel a belső bolygószomszédunk.

Alkonyat után még láthatjuk a Szaturnuszt

A délnyugati-nyugati ég alján figyelhetjük meg a gyűrűs bolygót, abban az időszakban, amikor az állatövi fényt is láthatjuk. A bolygó nagyjából a csillagászati szürkület végén nyugszik le, vagyis épp besötétedik a horizonton is az ég. Mivel még viszonylag fényes, derült időben szépen tájképbe foglalhatjuk, egy távoli fával például. Az ilyen alkalmakat érdemes kihasználni! Sajnos ez a kis horizont feletti magasság a távcsöves megfigyelésre már nem alkalmas.

Alkonyi holdsarló 11-én

A 4,4 százalékos megvilágítású sarlót a nyugati égen keressük, egy órával napnyugta után, kényelmes égi körülmények közt figyelhetjük meg. Ekkor mintegy 10 fokos magasságban jár még, és jó egy óránk van a lenyugvásáig, így alaposan kigyönyörködheti magát aki, kedveli a szép vékony holdsarlókat.

Hold-Jupiter együttállás 14-én este

A 30 százalékos, hízó Holdat és a tőle kb. 5-6 fokra járó Jupitert este, a délnyugati-nyugati égen láthatjuk. A holdnyugta idejére (23 óra felé) lesznek kissé közelebb, de így is eléggé laza lesz az együttállásuk. Ha kissé felhős az ég, megfelelő típusú felhőzet esetén akár az illusztráló képhez hasonló színes koszorút is megfigyelhetünk a Hold körül. Ez néha kissé szabálytalan, máskor teljes koncentrikus gyűrűket alkot, a felhőzet összetételétől függően.  Ahhoz nem vastag e felhőzet, hogy a fényesebb csillagok és bolygókat eltakarja, így igazán szép eredményt kaphatunk a fotózásakor is.