Az USA legnagyobb gátbontása kezdődött

A Klamath lazacok és más halfajok élőhelyét, a halak vándorlását, szaporodását a gátak ellehetetlenítették. A halak, és a folyó mentén élő indiánok számára csak az jelent megoldást, ha a több mint 100 éve épült gátakat elbontják, ennek munkálatai kezdődtek meg nemrégiben. A folyó helyreállítására alapított vállalat, a Klamath River Renewal Corporation (KRRC – Klamath-folyó Megújítási Társaság) irányítja a folyamatokat. A bontást több évtizednyi küzdelem előzte meg, végül az állam olyan szabályozókat léptetett életbe, amelyek kötelezték a kis vízerőművek tulajdonosát, hogy biztosítsa a halak átjárását. Azonban az erőművek nem sok áramot termeltek, így a cég amellett döntött, hogy a hallépcsők kialakítása helyett érdemesebb lebontani a gátakat.

A Klamath Dél-Oregon hegyei közt kezdi vadregényes életét, és Kaliforniában éri el a Csendes-óceánt, útja szinte végig hegyek közt visz. A folyón négy vízerőmű épült, az első 1922-ben, az utolsót 1964-ben adták át. Az erőművek működéséhez szükséges duzzasztók gátjai azonban nemcsak a teljes folyó arculatát változtatták meg, de annak élővilágát, s így a környező őslakos törzsek életét is. A gátak mintegy 500 kilométernyi folyószakasz elérését teszik lehetetlenné az ívásra érkező halak számára.

A gátak elbontása hatalmas feladat, és számos előkészületet is igényelt, például egyes hidakat meg kellett erősíteni ahhoz, hogy a munkagépek átjárhassanak rajtuk. A gátak mögötti tározók vizeit csak lassan, fokozatosan lehet leereszteni, majd pedig a tározókban felhalmozódott rengeteg hordalékot is el kell távolítani. A számítások szerint mintegy 15 millió köbméter hordalék kb. harmadát a víz leengedése magával sodorja, ez a 2024. január-február hónapokban zajlik, ugyanis ekkor okozza a legkisebb zavart a környezetben, a folyó élővilágában. Ezt követően lehet a gátak építményeit lebontani.

A legkisebbik gátat már 2023 őszén elbontották, e gát mögött nem volt víztározó, mivel csak elterelésre szolgált, így különösebb előzetes munkák nélkül sor kerülhetett rá. Az így helyreállt folyószakaszon egy évszázada először zúdulhatott alá a víz! A gát lebontása 5 hónapos munka volt, erről egy fantasztikus timelapse felvételt is készített az egész folyó helyreállítását dokumentáló Swiftwater Films.

A jelenleg is zajló munkálatokban a nagyobb gátak mögötti vizet kezdték el leengedni, ehhez egyelőre csak kisebb átalakításokat végeztek a gátakon. A víz leeresztéséhez a víztározók alsó részébe épített járatokat nyitják meg, pillanatnyilag az utolsóként épült, Iron Gate nevű gáttal foglalkoznak, a következő hetekben a maradék két gát is sorra kerül. A teljes bontással a tervek szerint 2024 őszére készülhetnek el. A lentebbi videóban a legnagyobb, a JC Boyle-gáton elvégzett robbantást láthatjuk, és azt, ahogy utána áttör a víz.

A munkálatok során nemcsak visszaadják a folyót annak eredeti élővilágával együtt az itt élő indián törzseknek, hanem az egyezségek alapján az őslakosok vállalkozói kaptak megbízásokat a bontás munkafolyamataira is.

A víztározók leeresztése után már márciustól javulni fog a vízminőség, ám bontási munkálatok teljes befejezését követően még mintegy 2 évre lesz szükség, hogy a teljes folyó visszanyerje eredeti tisztaságát.