A fenékhálós halászat és a szén-dioxid

Bár általában az erdőket és a talajokat tartjuk a fő szénmegkötőknek, a legtöbb légköri szén-dioxid a tengerekben végzi. Egy része a vízben oldott állapotban, ám a nagyobbik része az üledékekben, eltemetve. Az óceán az ember által kibocsátott szén-dioxid mintegy negyedét nyeli el. Azonban nemcsak elnyelni, de kibocsátani is képes ezt az üvegházgázt.

A Frontiers in Marine Science folyóiratban számoltak be arról a kutatásról, amelyben a fenékhálós halászat légköri szén-dioxidra kifejtett közvetlen hatásait mérték fel. A tenger gyümölcseinek negyedét e halászati módszer teszi a tányérjainkra, ehhez mintegy 5 millió négyzetkilométernyi tengeraljzatot szántanak fel a vonóhálókkal. Az üledékek, amelyek több évezrednyi időszak alatt rakódtak le a tengerfenéken, egy-egy vontatást követően felkavarodnak, s az ebben tárolt szén több mint fele, a halászatot követő 9 év során a légkörbe jut. A kutatás egyik vezetője az az Enric Sala tengerökológus volt, akit a National Geographic magazinok cikkeiből és tengeri élővilágot bemutató fotóiból már jól ismerhetnek olvasóink. A mostani kutatást is támogatta a National Geographic Society.

A számítások szerint a fenékhálós halászat miatt évente mintegy 370 millió tonna szén-dioxid kerül a légkörünkbe, ez nagyjából 100 szénerőmű kibocsátásának felel meg. Ez a mennyiség olyan hatalmas, hogy a halászati iparhoz köthetően világszerte kibocsátott összes szén-dioxid mennyiségét több mint háromszorosára megnöveli.

A Utah Állami Egyetem kutatója, Trisha Atwood vezette csoport arra jutott, hogy a legnagyobb légköri hatása a Kelet-Kínai-tenger, az Északi-tenger, a Balti-tenger és a Grönlandi-tenger vizén végzett fenékhálós halászatnak van. Feltételezhetően még számos más helyszínen is igen jelentős lehet a kibocsátás, ám adathiány miatt ezekről nem lehetett számításokat végezni.

A kutatók nemcsak azt mérték fel, mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe a fenékhálós halászat kapcsán, hanem azt is, mi történik azzal, ami a tengerben marad. Úgy találták, hogy ez vízben oldott formában van jelen, ami azt jelenti, hogy a halászatban érintett helyeken tovább savasodik az óceán.

A fenékhálókkal nemcsak a puszta élettelen üledéket, hanem annak élővilágát is megzavarják, és ahogy Gavin A. Smith, a kutatás egyik résztvevője fogalmazott, ez a „tengeri erdőirtás” elég nagy mértékű ahhoz, hogy szót érdemeljen. Erre pedig ugyanúgy figyelmet kell fordítani, mint a légköri szén-dioxid-kibocsátására vagy az óceán savasodására.