Beigazolódott, hogy tómederben jár a Perseverance rover

A Perseverance rover számára a vizsgálati helyszínt úgy tervezték meg, hogy az esetlegesen életnyomokhoz is hozzáférhessen, egy egykori tómederben. A Jezero-kráter neve is tavat jelent (számos szláv nyelven), így igazán nem meglepő, hogy sikerült más módon is bizonyítani: valóban egy tó állt ott egykor. A bizonyíték azonban különösen értékessé teszi azokat a kőzetmintákat, amelyeket a rover begyűjtött és a továbbiakban is begyűjt. Ezeket egy eléggé bonyolult és igencsak költséges későbbi küldetéssorozattal lehet – remélhetőleg – hazaszállítani a Földre majd.

Az újonnan bemutatott bizonyítékokról a Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) számolt be, ehhez a Perseverance rover talajradarja által mért adatokat használták fel. A Jezero-kráter egy egykori becsapódásban keletkezett, és a marsi régmúltban víz töltötte ki, e tóba egy folyó is torkollott – e torkolatvidéket célozta be a rover. A kráter mai arculatát azután a tó üledékrétegeinek felhalmozódása, valamint a tó kiszáradását követően a meder eróziója formálta meg.

A talajradar méréseivel most több szempontból is sikerült igazolni, hogy a kráter tó volt egykor, például azt a tavi üledékréteget is azonosították, amelyben a szakemberek szerint van remény az esetleges egykori életnyomokat is megtalálni. Ha valaha volt élet a Marson, akkor az nagy valószínűséggel az efféle környezeti körülményekben létezhetett.

A talajradarral a kutatók arra képesek, hogy a mélyben elhelyezkedő kőzetekről visszaverődő jeleket értelmezve réteghatárokat, és az egyes rétegek tulajdonságait, például a réteget felépítő anyagok méretét azonosítsák. Ezek árulkodnak azután az egykori tómeder történetéről, illetve ezek igazolják, hogy itt valóban tavi üledékek halmozódtak fel. A nagyjából 20 méteres mélységig lepillantó mérésekkel arra jutottak, hogy a tóban hosszú idő alatt lejátszódó környezeti változások nyomainak sokasága gyűlt így össze. A radarmérésekben látható jeleket a tapasztalt szakemberek ugyanolyan jól ki tudják olvasni, mint ahogy egy geológus egy egyszerű útbevágás rétegein meglátja a kőzetek történetét.

A radarjelek alapján két üledéklerakódással járó időszak volt, amelyek két eróziós időszakkal váltották egymást. Sikerült megállapítani azt is, hogy a deltatorkolat mai végétől még mintegy 7 kilométerrel beljebb, az egykori tó belseje felé nyúlt ki a torkolat, ám az erózió ez azután jórészt elkoptatta. A korábbi tavi üledékek olyan elrendeződést mutattak, amelyek a gleccsertavakra jellemzőek, az üledék felhalmozódása ezekben jellegzetes mintázatú. Ez pedig összhangban lenne azzal is, hogy a környéken kb. 3 milliárd éve jelentősebb jégtakaró is húzódhatott. Később ebből a jégkori tóból az erózió rengeteg üledéket eltüntetett, az jórészt csak ott maradhatott meg, ahol a beletorkolló folyó deltavidékén a folyóvízzel érkező későbbi üledékek megóvták. Ezt követően a tó véglegesen kiszáradt, a folyó elapadt, és már csupán az eróziónak maradt beleszólása a Jezero-kráter külső megjelenésébe. A rover felvételeiből készült animáció (lentebb) bemutatja, mi maradt mára a deltavidék pereméből.

A talajradaros vizsgálatok az elsők, amelyekkel valóban igazoltnak tekinthető, hogy a kráterben egykor tó hullámzott. A radarvizsgálatok alapján felvázolt geológiai történetről még több részletet kideríthetünk majd, ha a begyűjtött kőzetminták valóban hazakerülhetnek.