Csillag-gyöngysor kíséri a galaxisrandevút

Az ember hajlamos azt hinni, hogy az összeütköző galaxisok elpusztítják egymás csillagait – mi sem áll azonban messzebb a valóságtól! Amikor két galaxis egymás közelébe kerül, olyan csillagkeletkezési sorozat indul be, amelyben egyébként „nem tervezett” csillagok születnek meg. A Hubble-űrteleszkóp 12 olyan galaxis-kapcsolatot vizsgált meg, amelyeknek ebihalszerűen elnyúlt, porból, gázból és csillagokból álló nyúlványuk nőtt a közelítés hatására lejátszódó árapályerők miatt. 425 olyan újszülött csillagokból álló halmazt figyelt meg az űrteleszkóp ultraibolya tartományban, amelyek karácsonyi fényfüzérhez hasonlóan sorjáznak egymás után. Minden egyes halmazban nagyjából egymillió fiatal, kék színű csillag ragyog.

A gravitációs-árapály kölcsönhatásokra számos látványos példát ismerünk, ilyenek a Csáp-galaxisok (NHC 4038 és 4039), vagy az Egér-galaxisok (NGC 4676), az ekkor létrejövő elnyúlt régiót árapály-csóvának hívják.

Egy kutatócsoport nemrégiben e csóvák csillagcsoportjai (a gyöngysorok gyöngyei) korának meghatározására dolgozott ki módszert új megfigyelések és régi adatok segítségével. Arra jutottak, hogy csillagászati értelemben rendkívül fiatal, mindössze 10 millió éves csillagcsoportokról van szó, amelyek ráadásul a több ezer fényév hosszan elnyúló farkinca teljes területén egy ütemben születnek. Ezek a csillagok csak annak köszönhetően jöttek létre, hogy a két galaxis megközelítette egymást, egyébként nem születtek volna meg.

Az árapály-csóvák gyakran úgy festenek, mintha a galaxis egyik karját kicsavarták volna és kihúzták volna a világűrbe, egyfajta galaktikus kötélhúzásban. Ennek során a korábban meglévő por- és hidrogéngáz-tömegek egymásba ütköznek és összenyomódnak olyannyira, hogy beindul a csillagkeletkezés. Azonban az így létrejövő csillaghalmazok sorsa bizonytalan. Előfordulhat, hogy gravitációs szempontból érintetlenek maradnak, s gömbhalmazokká fejlődnek majd – ilyeneket a Tejútrendszer külső régióiban, a keringési síkon kívül találhatunk. Előfordulhat azonban az is, hogy szétszóródva csillagaikból a galaxisok halóját alkotó csillagok válnak, de még az is lehet, hogy a galaxison kívülre vetik őket a gravitációs erők, és a galaxisok közti térben vándorló magányos csillagokká válnak.

A most megfigyelthez hasonló, gyöngysor-szerű csillagkeletkezés a fiatal Univerzumban gyakoribb lehetett még, mivel akkor gyakrabban ütköztek egymással a galaxisok. A Hubble-űrteleszkóp által megfigyelt közeli galaxisok betekintést nyújtanak ebbe a régi korba.