Tányérunkon a változás
A WWF jelentése a fenntartható táplálkozásról azokra a legfontosabb adatokra hívja fel a figyelmet, amelyekből kiderül, hogy az étkezési kultúra megváltoztatásával nemcsak a bolygó védelméért, de az emberek egyéni testi-lelki egészségéért is komoly lépéseket lehet tenni.
A mértéktartó étkezés követése számos módon megjelenik a kultúránkban: van, aki spirituális téren tulajdonít neki nagy jelentőséget – idén a húsvét előtti nagyböjt időszaka február 14-én kezdődött el –, más az egészségét szem előtt tartva táplálkozik például az időszakos böjt szabályai szerint. A 21. században azonban ez a mértéktartás a lelki és egészségügyi szempontok mellett környezeti fontossággal is bír, és jelentős hatással van arra, hogy éghajlatunk és a körülöttünk lévő természet milyen állapotban van. A WWF legújabb jelentése az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó fenntarthatósági problémákat és a hazai átlagos étrendet mutatja be, hasznos tanácsokkal ellátva az olvasót.
Étkezési szokásaink újragondolása és átalakítása a legnehezebb feladatok egyike, nem meglepő, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés kapcsán felmerülő környezeti szempontok szenvedélyes vitákat gerjesztenek. A vita hevében azonban sokszor nem kapnak teret a valós környezetvédelmi érvek. Ezt mutatja be a WWF Tányérunkon a változás – a WWF jelentése a fenntartható táplálkozásról Közép-Európában című jelentése, amely a legfontosabb adatokra hívja fel a figyelmet.
A mezőgazdaság a területigénye miatt jelenleg a természet legnagyobb versenytársa. Minden hektár szántó valamilyen egykori élőhely – erdő, ősgyep vagy mocsár – helyén jött létre.
Világszinten az ember számára lakható területek fele, megközelítőleg 51 millió négyzetkilométer áll mezőgazdasági művelés alatt, melynek csupán 23 százalékán termelünk közvetlen emberi fogyasztásra szánt növényi alapanyagokat, 77 százalékán a haszonállatainknak termelünk takarmányt.
Miközben hatalmas területeket veszünk igénybe a hústermeléshez, Európában – így hazánkban is – fokozatosan visszaszorul a gyepek szabadtéri legeltetésén alapuló (ún. külterjes) állattartás, mely többek között a nemzeti örökségünket képező magyar háziállatok fenntartásához és értékes őshonos gyepeink védelméhez is szükséges lenne. A tányérunkra kerülő hús döntő része zárt rendszerű, nagyüzemi termelésből származik, melynek már nincs köze a termőföldek és gyepek fenntartható hasznosításához. Érdekes adat az is, hogy a termőterületek kisebb részét használó növényi élelmiszer-termelés biztosítja a globális kalóriaigény 82 százalékát és a fehérjeellátás 63 százalékát.
A mezőgazdaság területfoglalása azért is jelent problémát, mert a bolygónk véges felszínén épp a klímaváltozás elleni küzdelem miatt lenne fontos minél több erdő és vízjárta élőhely újbóli kialakítása, hogy megkössük a légköri szén-dioxidot, megakadályozzuk a talajok erózióját, csökkentsük a villámárvizek és az aszályok káros hatásait.
A WWF Élő Bolygó Indexe szerint 1970 és 2022 között átlagosan 69 százalékkal csökkent a vadon élő gerinces állatfajok állománymérete, és ez csak egy az élővilág kritikus helyzetét leíró adatok közül, vagyis az élővilág pusztulása még egyáltalán nem állt meg.
Jogos szempont, hogy az emberiség 8 milliárd főre gyarapodása megnövelte a globális élelmiszerigényt, de elkendőzi azt, hogy a fejlett országokban átalakultak a fogyasztási szokásaink is. 1961 és 2020 között az egy főre jutó globális húsfogyasztás 22,93 kilogrammról 42,26 kilogrammra, vagyis majdnem duplájára nőtt, és hasonló trendeket látunk a répacukor és a liszt esetében is. Az arányok eltolódása mellett problémát jelent, hogy az élelmiszereket egyenlőtlenül osztjuk szét: a világ népességének majdnem 40 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, míg csaknem 10 százaléka éhezik.
Az egyes országok fogyasztási szokásai között természetesen nagy különbségek vannak. Míg az USA a legnagyobb cukor- és húsfogyasztók egyike, addig például Indiában tradicionálisan magas a növényi ételek aránya. Az átlagos hazai étrendben a Blonk Consultants által 2023-ban elvégzett kutatás szerint meghatározó a gabonafélék (23%), a zöldségek (18%), a húsfélék (15%), a tejtermékek (14%) és a gyümölcsök aránya (12%), míg a hal, a tojás, és az olajos magvak néhány százalék erejéig gazdagítják az étrendünket.
Összességében sajnos hazánk is a túlfogyasztó országok közé tartozik – bár a magyarországi túlfogyasztás napját nem csak a táplálkozásunk ökolábnyoma alapján számolják ki, sokat elárul az életmódunkról is, hogy ez a nap 2023-ban május 30-ra esett, vagyis 5 hónap alatt éltük fel az egy évre elegendő erőforrásokat, míg a globális túlfogyasztás napja augusztus 2-án jött el, tehát a nemzetközi átlaghoz képest is rosszabbul teljesítettünk. Jelenlegi túlfogyasztó étrendünk az elmúlt 50-60 évben alakult ki, és az ma már bizonyossá vált, hogy az étkezés kapcsán az egyéni döntéseknek is hatalmas jelentősége van.
Az adatokból az is látszik, hogy a húsfogyasztás mértéke és jellege nagyon fontos eleme a bolygóbarát étrendnek, de nem az egyetlen szempont, amit figyelembe kell vennünk. Az élelmiszerek ökológiai lábnyoma magában foglalja a termelés módját, a felhasznált energia és a vegyi anyagok mennyiségét, a szállítás és tárolás hosszát, az élelmiszer-pazarlás mértékét. A környezeti fenntarthatóság sok elemből áll – bármely szempontból lépünk előre, máris tányérunkon a pozitív változás.
„Bármilyen táplálkozási elvet vallunk magunkénak, bármilyen étrendet is követünk, környezetünk megóvásáért mindannyian tudunk tenni. A döntően növényi alapú, változatos étrendnek összességében előnyösebb környezeti hatása van, mint a húsalapú táplálkozásnak, de azok is csökkenthetik az étkezésükből adódó ökolábnyomukat, akik nem szeretnének teljesen lemondani a húsevésről. Ne becsüljük alá a kis lépéseket és a fokozatosságot a fenntarthatóbb étrend felé vezető úton!” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.
A szakértők egyszerű aranyszabályokkal segítik mindazokat, akik szeretnének elindulni egy bolygóbarát étrend felé:
● Nincs egyedüli helyes étrend. Keresd meg az adottságaidhoz és a lehetőségeidhez legjobban illeszkedőt!
● Tanulj minél többet, nézz utána az élelmiszereknek (például az összetevőiknek, a származási helyüknek vagy ha lehet, az előállítási körülményeiknek), légy tudatos – és ha lehet, akkor főzz!
● Egyél több zöldséget és gyümölcsöt!
● Csökkentsd a húsfogyasztásod! A vörös húsok helyett inkább a halat és a szárnyast válaszd! Keresd az ökológiai gazdálkodásból, külterjes tartásból származó termékeket!
● Tarts mértéket a tej és tejtermékek fogyasztásában!
● Fogyassz kevesebbet a magas só- és cukortartalmú élelmiszerekből!
● Részesítsd előnyben a környezeti minősítéssel rendelkező termékeket!
● Amikor teheted, válassz szezonális és helyben termelt élelmiszereket!
● Annyit egyél, amennyire valóban szükséged van! Ne pazarold az ételt!
● Az étrendváltoztatás kaland – légy nyitott, próbálj ki új, fenntartható ételeket!
● Ne a tökéleteset akard azonnal elérni, lépésenként haladj a változásban!