Kilyukadt felhők
Egy igen látványos felhőforma, vagyis inkább a felhő hiányának formája a lyukfelhő, amelyet gyakran öveznek összeesküvés-elméletek – a valóság azonban sokkal hétköznapibb, ám legalább olyan izgalmas.
Nem túl gyakori, de nem is extrém ritkaság a lyukfelhők kialakulása, megfelelő körülmények szükségesek azonban hozzá. No de miről is van szó? Látunk az égen egy viszonylag egyöntetű, de vékony, kissé áttetsző felhőréteget, amiben egyszer csak megjelenik egy felhőmentes, nagyjából kerek terület. Ki ne gondolna ilyenkor valami földöntúli jelenségre? Nagyjából az 1940-es évek óta keresték a kialakulásuk okát, majd 2010-11-ben nyerte el a jelenség a végleges magyarázatát.
A lyukfelhő legtöbbször középszintű gomolyos felhőzeten (párnafelhő, altocumulus) alakul ki, annak köszönhetően, hogy egy repülőgép keresztezi a felhő síkját. Ez a felhőzet túlhűlt páracseppekből áll, vagyis olyan vízcseppecskékből, amelyek fagypont alatti hőmérsékleten is folyékony halmazállapotúak maradnak. Ez akkor fordulhat elő, ha különösen tiszta a vízpára, nincsenek a levegőben olyan mikroszkopikus szemcsék, amelyekre ráfagyhatna.
Habár igen egzotikusnak tűnik ez a túlhűlés, mint folyamat, a helyzet az, hogy a földi légkörben meglehetősen gyakori jelenségről van szó. Az említett altocumulus felhők a bolygónk össz felhőzetének kb. 8 százalékát teszik ki bármely adott pillanatban, és ezek az esetek elsöprő többségében efféle túlhűlt, nagyjából -15 Celsius-fokos cseppecskékből állnak (azonban érdemes tudni, hogy ennél sokkal nagyobb hideget, -35 Celsius-fokot is elérhet a tiszta víz folyékony állapotban!)
Amikor egy repülőgép áthalad a felhőrétegen, a szárnyai körül lévő légnyomáskülönbség hatására a légrétegben is zuhanni kezd a légnyomás, az érintett terület tágul, emiatt pedig lokálisan tovább csökken a hőmérséklet is. Akár további 20 Celsius-fokos csökkenést is produkálhat egy repülőgép áthaladása, ez pedig már elegendő lehet ahhoz, hogy végül is kifagyjon a pára. Ezzel aztán láncreakciószerű folyamat indul el: a képződő kis jégkristályok továbbiak kialakulását segítik elő. Amint elég nagyra híztak ezek a kis jégkristályok, elkezdenek kihullani a felhőből, ezt gyakran látjuk a lyukak közepén. Ilyenkor a látvány hasonló ahhoz, mint amikor egy távoli eső sávjaira látunk rá, csak épp a fejünk felett jelennek meg ezek a hullósávok – idegen szóval virgák. Ha megfelelő helyzetben van az égen a Naphoz (vagy éjjel a Holdhoz) képest, akkor ezeken, a finom jégkristálykákból álló virgákon színes melléknapokat vagy más légköroptikai jelenségeket is megpillanthatunk. Gyakran ezek miatt jönnek elő az összeesküvés-elméletekkel, holott puszta fénytörésről van szó.
Időnként e lyukfelhők egészen elnyúlt, csatornaszerű alakot öltenek, ehhez az kell, hogy a repülő ne meredeken, hanem egészen kis szögben keresztezze a felhőréteg útját. A lyukfelhők jól megfigyelhetők időjárási műholdképeken, ahogy az Earth Observatory felvételén is, amely a Miami reptérre érkező és onnan távozó gépek hatására kialakult lyukfelhőket mutatja be. A felvételt a Terra műhold készítette 2024. január 24-én.
Természetesen hazánkban is előfordul a jelenség, így, amikor a megfelelő párnafelhő réteg kialakul, érdemes időnként kilesni, hátha megpillanthatjuk!