Kőzetminták és mágnesség a Marson

A kőzetminták ugyan elképesztő mennyiségű információt adnak majd, ha egyszer hazakerülnek, ám a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatói jóvoltából még plusz adatra is fény derülhet. A kutatóknak azt sikerült távolról megállapítaniuk, hogy a fúróberendezés által kiemelt kőzetminták merrefelé is álltak eredeti helyükön. Erre leginkább azért lehet majd szükség, mert így a Mars egykori, ám mára jórészt eltűnt mágneses mezejének vagy geológia eseményeinek múltjára láthatunk rá.

Az Earth and Space Science folyóiratban megjelenő kutatási eredményekben az MIT szakemberei arról számoltak be, hogy pusztán a Perseverance technikai, irányítási adatai alapján a legtöbb kőzetmintáról meg tudták állapítani, merre is állt eredetileg a marsi környezetben a mintavételezéskor. Olyan adatokat használtak fel, mint a rover helyzete, vagy a fúróberendezés állása. Soha eddig nem volt alkalom, amelynek során egy idegen égitest kőzetmintájáról efféle adatra szert tehettünk volna, és a kifejlesztett módszerrel majd a későbbi mintavételező küldetések során is lehet ilyen információkhoz jutni.

„Olyan sok tudományos kérdés van, amelynek válaszához ismerni kell a Marsról majd hazahozandó kőzetminták eredeti irányát” – mondta Elias Mansbach, a kutatás résztvevője. Benjamin Weiss professzor hozzátette: „A kőzetminták állásából kideríthetünk valamit a Marson egykor létezett, bármiféle mágnességről. Emellett tanulmányozható, miként áramlott a láva vagy a víz, milyen volt az ősi szélirány, de még az olyan tektonikai folyamatokra is rápillanthatunk, mint a területek kiemelkedése vagy süllyedése.” Magyarul, a kőzetek valós irányának adatából rengeteg tudományos vizsgálatot el lehet majd végezni.

A Perseverance rover a Jezero-kráterben dolgozik, egy olyan helyszínen, ahol vulkáni kőzetek, valamint az egykori folyóvíz és tó üledékei egyaránt előfordulnak. E sokszínű terület a szakemberek reményei szerint számos olyan adattal szolgál majd, amelyekből ki lehet következtetni, mi is történhetett a Marson, aminek a hatására egykor vizét elveszítette, és mára egy hideg, száraz bolygóvá vált. Valószínű, hogy egykoron a Marsnak is a földihez hasonló mágneses tere lehetett, ami megvédte a bolygót a napszél hatásaitól. Azonban, amikor az állandó mágneses tér megszűnt, a napszél eróziós hatása érvényesülhetett, így lassanként elszivároghatott a légkör java. „Szeretnénk megérteni, mi is történt, és miért” – tette hozzá Weiss.

A kőzetek, amikor a felszínre bukkannak, a mágneses ásványaik segítségével magukba zárják a megszilárdulásuk idején fennállt mágnességet – emiatt segíthet sokat a kőzetek irányának ismerete. Eredetileg azonban ez nem merült fel a küldetés tervezése során, ezért is nagyszerű, hogy utólag is kinyerhetők ezek az adatok.

A kutatók a NASA szakemberei segítségével tárták fel, pontosan miként is működik a Perseverance fúrója, milyen szögekben hatol a kőzetbe, milyen irányokba mozdul el. Az együttműködés során kiderült, hogy ezeket az adatokat a rover által, a normál üzemmódja során végzett mérésekből ki lehet számítani. További adatokat nyújtott a rover kamerája által a fúrások előtt rögzített felvétel, ezekből a sziklák egyes mintázatait láthatták, ami szintén segítette a kőzet eredeti irányának megismerését. Ha a kőzet nem volt jellegzetes mintázatú, akkor pedig a rover a lézerével a fúrás helyének bal oldalára egy L betűt (angolul a balt jelentő left szó kezdőbetűje) égetett. Viccesen megjegyezték a kutatók, hogy ezek voltak az első graffitik egy másik bolygón.

Mindezen információk és adatok segítségével a kutatók mind a 20 eddigi mintáról sikerrel meg tudták állapítani azok kőzetének eredeti állását, a pontosság pedig a földi kőzetek ezen adatáéval vetekszik. „A kőzetek irányának bizonytalansága legfeljebb 2,7 fokos, ez jobb, mint amit a Földön kiemelt kőzetekről meg tudunk állapítani” – tette hozzá Mansbach. „Most azon dolgozunk, hogy ezeket az iránymeghatározási folyamatokat automatizáljuk, így a jövőben kiemelendő mintáknál is megállapíthatók legyenek.”

A Perseverance a következő időszakban majd kigurul a kráteren kívülre, ahol a Mars eddigi legrégebbi ismert kőzeteiből vehet mintákat, ezért is rejlik igazán hatalmas lehetőség a meghatározásban.