Ismeretlen óriásvulkán a Marson

A Mars felszínének talán legismertebb alakzata a Valles Marineris mély sebhelye, az a völgyrendszer, amely közel 4500 kilométer hosszú. E sebhely nyugati végén találtak rá az egyelőre, nem hivatalosan Noctis-hegy (Noctis Mons) névvel emlegetett egykori tűzhányóra, amelynek átmérője 450 kilométer, magassága pedig 9022 méter. A vulkán keleti oldalán a Mars másik híres kanyonrendszere, a Noctis Labyrinthus fekszik – ez alapján kapta a „munkanevét” a hegy.

A vulkán nagy mérete és komplex felépítése arra utal, hogy igen sokáig aktív lehetett. A felfedezésről a SETI Intézet kutatói számoltak be az 55. Hold- és Bolygótudományi Konferencián.

A marsi Egyenlítő közelében elhelyezkedő vulkán a Tharsis vulkáni régió peremén található, és úgy tűnik, a délkeleti részén még egy eltemetett gleccser is lehet, amelyet geológiai értelemben fiatal vulkáni anyag fed. E két tényező elegendő és alapos indok ahhoz, hogy akár robotikus, akár majd emberi felfedezők közelebbről is megvizsgálják valamikor e területet.

„Egy olyan terület geológiáját vizsgáltuk, ahol tavaly egy gleccser nyomait fedeztük fel, és ekkor jöttünk rá, hogy egy hatalmas, mélyen erodált vulkánban vagyunk” – magyarázta a kutatást vezető Dr. Pascal Lee bolygókutató. Számos jellegzetesség együttese árulta el a régió vulkáni mivoltát: sziklaplatók és kanyonok rendszere van itt, a központi csúcsot ívesen elhelyezkedő, majd ellaposodó sziklaplatók veszik körbe, amiből azután lejtő nyúlik kifelé. A lágyabb külső lejtők 225 kilométerre nyúlnak el, különböző irányokba. A középpontban egy kaldera, vagyis beomlott kráter maradványa található, amiben egykor lávató is lehetett. Az egész komplexumban több helyen is megtalálhatóak lávafolyások, piroklaszt-maradványok és különféle hidratált ásványi lerakódások. Ezen ásványok ittléte régóta ismert, és a gyanú is felmerült már, hogy ezek vulkáni eredetűek lehetnek.

A nagy vulkánon túl egy kb. 5000 négyzetkilométeres területen olyan kis kúpokat, álkrátereket is felfedeztek, amelyek akkor jöhetnek létre, ha a vékony, de forró vulkáni anyagok alatt nedves vagy jeges felszín található, és ennek a vize helyi gőzrobbanásokat okoz. Az ilyen táj pont úgy néz ki, mint egy hatalmas buborékfólia, amelynek a buborékait már kipukkasztgatták.

A gleccsermaradvány is arról árulkodik, hogy itt a vulkáni lerakódások anyaga kémiai reakcióba lépve a gleccser jegével létrehozhatta a ma világos felszínű szulfátos rétegekként látható ásványi kérget. A gleccser egykori morénáit is felfedezték a kutatók. A szakemberek arra gyanakodnak, hogy e mai felszín alatt még mindig jelen lehet a gleccser maradéka, amit pont ez a vulkáni okra visszavezethető ásványi kéreg óvhatott meg az eltűnéstől.

A kutatók értelmezésében a Noctis-hegy egy rendkívül összetett, átalakult vulkáni maradvány. Eróziós erők, törések szabdalták és koptatták a hatalmas egykori pajzsot, amelyben a lávarétegek, a piroklaszt lerakódások és a jég váltakozva borították be a hegy lejtőit. A tágabban értelmezett Tharsis-régió kiemelkedése idején jöttek létre a törések, a Noctis-hegy különböző pontjain tört fel a láva, majd a gleccser és a vulkánt borító jég hatalmas mennyisége eltűnt, majd végül beomlott a hegy jelentős része. Később további erózió alakította át a tájat.

Bár most elég sok mindent felvázoltak a kutatók a hegy múltjáról, azt, hogy pontosan mikortól kezdett működni, egyelőre nem tudják. Habár a geológiai közelmúltban is voltak itt még kitörések, az sem világos, hogy jelenleg aktívnak tekinthető-e még a Noctis-hegy. A térség lehetséges kincse (vízjég) és a tudományos kérdések is azt jelzik, érdemes lesz alaposabban felmérni, megismerni ezt a helyszínt.