Még az inaktív fekete füstölők is nyüzsögnek az élettől

A mélytengeri forró vizes kürtőket az 1970-es évek végén fedeztük fel, ám azóta is elkápráztatnak minket sokszínű, egzotikus élővilágukkal. Egy új kutatás azzal a céllal indult, hogy felmérje, mennyi szenet képesek megkötni ezek az izgalmas mélytengeri területek. A Brémai Egyetem MARUM tengerkutató intézete számolt be a munkáról és a felfedezésekről, amelyeket a Nature Microbiology szakfolyóiratban tettek közzé.

A tengerek mélye hideg, nagy a nyomás, nincs fény és tápanyag, az élet szempontjából kedvezőtlen, barátságtalan régió ez. Azonban a hévforrásokból bejutó energia és meleg gyökeresen megváltoztatja ezt a helyzetet. A mikrobákon alapuló életközösséget halak, kagylók és más gerinctelenek sokasága teszi színessé.

A forró víz feltörésével a benne oldott ásványi anyagok egy része magát a kürtőt fogja építeni, ám ez lassú folyamat. Az ásványok annak hatására válnak ki a forró oldatokból, hogy a feltörő meleg víz találkozik az óceánfenék hideg vizével. Ezek az így kialakuló élőhelyek alapvetően azoknak az élőlényeknek kedveznek, amelyek kemoszintézissel, vagyis a kémia energia hasznosításával nyerik életenergiájukat. Azonban pont ezek az oldott ásványok azok, amelyek gazdaságilag is „izgalmassá” teszik e forró vizes területeket, ugyanis maguk a kürtők számos értékes fémet tartalmaznak… Emiatt, a kiaknázás lehetősége miatt merült fel, hogy megvizsgálják azokat a kürtőket, amelyekből már nem áramlik forró vizes oldat, hogy vajon van-e még bennük élet.

Amikor megszűnik a forró víz utánpótlása, a kürtő elapad, a nagy termetű állatok elvándorolnak, azonban a mikrobák képesek alkalmazkodni ezekhez a körülményekhez is. A kutatók többek közt azon a helyszínen vettek mintákat a fekete füstölőkből, ahol elsőként megpillanthattuk őket, a Csendes-óceán keleti hátságánál, 1979-ben. Mind a még most is működő, mind a már inaktív kürtők mintáit megvizsgálták, és összehasonlították azok élővilágát. Ez nemcsak a kürtők hosszú távú sorsáról ad információkat, hanem elengedhetetlen ahhoz, hogy felmérjük a szénmegkötő-képességüket is. No és létfontosságú ahhoz is, hogy dönteni lehessen az esetleges bányászatukról…

Az első mérések azt mutatják, hogy még az inaktív kürtők is nyüzsögnek az mikrobáktól. Az bizonyos, hogy a szénmegkötés jelentős, ám egyelőre túl keveset tudunk ezekről az élőhelyekről, az itteni ökoszisztémákról ahhoz, hogy ennek a pontos mértékét meg tudjuk határozni. Ráadásul a tengerfenék hatalmas területeit egyáltalán nem ismerjük, így azt se tudjuk, hány efféle forró vizes terület található az óceánjainkban.

A mélytengeri forró vizes területek azért is izgalmasak, mert a Naprendszer más, felszín alatti óceánnal rendelkező égitestjein, mint például az Enceladuson hasonló aktivitásból származik az óceánokat fenntartó energia. Épp ezért számos szakember azt se zárja ki, hogy más égitestek mélytengeri hévforrásai is elősegíthették az élet kialakulását, fennmaradását.