Olvadó sarki jég

„Ha az Antarktisz leállítja a bolygó hűtését, és elkezd felmelegedni, akkor mindannyian gyors felmelegedést fogunk tapasztalni” – mármint a sokat emlegetett 1,5 Celsius-fok felett – nyilatkozta a Live Science-nek Martin Siegert gleccserkutató, aki az Egyesült Királyság Külügyminisztériumának megbízásából az olvadás és fagyás időbeli eltolódásának vizsgálatát vezette. „És ez nagyrészt megállíthatatlan lesz, amint ez a folyamat beindul, nagyon nehéz lesz helyrehozni” – tette hozzá.

Amikor 2023 márciusában elkezdődött a téli félév a déli kontinensen (ez az időszak, amikor a tengeri jég lassanként helyreáll), a tudósok hat hónapon át minden korábbinál alacsonyabb értékeket figyeltek meg. Mire a téli időszak leghidegebbje beköszöntött júliusban, az antarktiszi tengerjégből az átlaghoz képest egy Nyugat-Európánál is nagyobb darab hiányzott.

Pedig a tengeri jégre mindennél jobban szükség van, hiszen számos funkciót tölt be: otthont ad a császárpingvineknek (Aptenodytes forsteri), amelyek kizárólag a tengerjégen tudják felnevelni fiókáikat, megóvja a gleccsereket az egyre melegebb tengervíztől,  visszaveri a napsugarak egy részét és elősegíti a tápanyagok, az oxigén és a szén-dioxid keveredését a globális óceáni áramlatokkal, így serkenti a tengeri életet.

A tengeri jég kiterjedése az Antarktiszon létfontosságú a kontinens jegének és a tengerszint alacsonyan tartásához. De csökkenő kiterjedése azt is jelentheti, hogy a kontinens egy új működési formára váltott, aminek globális következményei is vannak.

A tengeri jég kiterjedése az Antarktika körül harmadszorra maradt az átlag alatt, 2023. júliusban 2 millió négyzetkilométerrel volt kevesebb. Ez az új rekord pedig azt jelentheti, hogy globálisan tovagyűrűző hatásai lehetnek az új működési rendnek.

Az Antarktiszt megfigyelő tudósok szerint ezek igen aggasztó jelek, amelyek szerint az éghajlatunk stabilitásában létfontosságú tengeri jég visszavonhatatlanul megváltozott.

„2023 mindent visz” – mondta Ariaan Purich, az ausztrál Monash Egyetem antarktiszi klímakutatója a Live Science-nek. „A megfigyelések során nem volt még a  2023-ashoz hasonló.”

De nemcsak a déli félteke szenved, az északi is nagy bajban van, ráadásul a tengeri jég olvadása itt is komoly kihívások elé állította a vadon élő állatokat. Különösen rossz helyzetben vannak a jegesmedvék, hiszen az emelkedő hőmérséklet hatására olvad a tengeri jég, ami számukra nélkülözhetetlen élettér. Becslések szerint 26 000 jegesmedve maradt a vadonban, és fenn áll a kihalásuk veszélye.

Nima Sarikhani brit amatőr fotós rögzített egy jelenetet, egy szívszorító képet, melyen egy fiatal jegesmedve látható, amint egy apró, sodródó jéghegy olvadó törmelékein szunyókál.

A helyszín, a norvég Svalbard (itthon ismertebb nevén Spitzbergák) szigetcsoport, amely mélyen az Északi-sarkkör belsejében fekszik, körülbelül 800 kilométerre az Északi-sarktól. Miután már három napja hiába kutatott jegesmedvék (Ursus maritimus) után a sűrű ködben, az expedíciós hajó, amelyen Sarikhani utazott, irányt váltva délkeletnek, némi tengeri jég felé ment tovább. Ott a legénység két jegesmedvét vett észre – egy fiatalabb és egy idősebb hímet. Éjfél előtt, amikor a hajó a medvék közelébe ért, a fiatalabbik felmászott egy kis jéghegyre, a mancsával vackot vájt, majd elaludt.

„Ez a fénykép, mely a Jeges ágy címet kapta, erős érzelmeket váltott ki sokakban, akik látták” – mondta Sarikhani a Live Science-nek adott nyilatkozatában, miután a képet az Év Természetfotósa közönségdíja idei nyertesének választották.

„Nima szívszorító és megrendítő képe lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk bolygónk szépségét és törékenységét” – mondta Douglas Gurr, a londoni Természettudományi Múzeum igazgatója a közleményben. „Az elgondolkodtató kép felhívja figyelmünket arra, mennyire szorosan kötődik az állat élőhelyéhez, emellett a felvétel a melegedő éghajlatunk káros hatásait is megmutatja.”

„Bár az éghajlatváltozás a legnagyobb kihívás, amellyel szembesülünk, bízom benne, hogy ez a fénykép reményt is kelt, talán még lehetséges, hogy helyrehozzuk az általunk okozott zűrzavart” – mondta Sarikhani.

„A globális felmelegedés egy olyan probléma, amelyet egyszerűen muszáj megoldanunk, a jövőnk érdekében. Nem csak a mi jövőnk, hanem a gyermekeinké és az utánuk következőké is. Az egyetlen utunk a szén-dioxid-mentesítés” – emlékeztetett mindannyiunkat Martin Siegert gleccserkutató az emberiség előtt álló valaha volt legnagyobb kihívásra.