Amikor előre tudunk egy nóva megjelenéséről

A kettőscsillagok meglehetősen gyakoriak világunkban, ám a két partner közti viszony nem mindig jelent egyenlőséget. E két csillag egymás körül kering, és ezek nem egyszer eltérő korú, eltérő típusú csillagok. Mivel a csillagok közti jelentős korkülönbséget nem lehet bankszámlával, bundával, ékszerrel ellensúlyozni, ezért e kettősök „házassága” se kiegyensúlyozott. Alkalmanként anyagot lopnak egymástól, amely azután olyan robbanásba torkollik, ami hirtelen felfényléssel jár, a csillagászok legnagyobb örömére. Ezek lesznek a nóvák.

Vannak olyan nóvák, amelyekről ismert, hogy bizonyos időközönként következik be a rendszerükben e robbanás és felfénylés. Egy ilyen nóva a T Corona Borealis, vagy rövidítve T CrB nevű csillag, amelyet alapesetben nem láthatunk szabad szemmel, mert túl halvány, ám nagyjából 80 évente felfénylik, és a Sarkcsillaggal azonos fényességű lesz. A legutóbbi efféle felfénylésére 1946-ban került sor, a számítások szerint a következőre 2024 februárja és szeptembere között számíthatunk, de a legvalószínűbb április és május során.

Ha megtörténik e felfénylés, néhány napon át lesz szabad szemmel megfigyelhető, és még mintegy egy héten át binokulárral tovább követhetjük, ahogy elhalványul.

A tőlünk kb. 3000 fényévre lévő két, egymáshoz viszont igen közeli résztvevő csillag egyike egy fehér törpe, a másik egy vörös óriás. A vörös óriásról időnként ledobódó anyag a fehér törpe felszínén köt ki, ahol ez felforrósodik annyira, hogy termonukleáris robbanás következzen be. Ezt a gigantikus, távoli „hidrogénbombát” látjuk mi felfénylésként.

No de hol is kell keresni?

A hazai égen most, tavasszal 22 órakor a kelet-északkeleti égrészen, kb. 30 fokos magasságban kereshetjük, de egész éjjel látható ez az égterület, és egész nyáron látható lesz az esti sötétedés után, fokozatosan egyre nyugatabbra, persze.

Ha planetáriumszoftverben vagy applikációban szeretnénk megkeresni, számos további néven is megtalálható: T CrB, JEF2, HIP78322, HR5958, HD143454, SAO841129, vagy WDSJ1595+2555.

Az Északi Korona csillagképet nagyon könnyű megtalálni, ugyan nem túl fényes, de igen jellegzetes ívelt vonal, „leveses tál” alakú. Ha egyszer megtaláltuk, már könnyen rááll majd a szemünk. A megfigyeléseket érdemes minden este, vagy minden hajnalban (akkor a Zenit közelében jár e régió) megejteni, hogy biztosan ne maradjunk le a felvillanásról. A világ számos nagy teleszkópja e csillagra irányul majd, ha a hivatásos megfigyelésekből kiderül: elérkezett a felfénylés. Különböző hullámhossz-tartományokban fogják figyelni, hogy miként alakul a nóva viselkedése, e megfigyelésekből rengeteg információt lehet majd leszűrni. A számítások szerint egy-egy nóva felfénylésekor neutrínók is keletkeznek, ám eddig ezeket nem sikerült detektálni. Reményeink szerint most, hogy várjuk azt a bizonyos robbanást, majd talán sikerülhet.

E különös, visszatérő természetű nóvát a feljegyzések szerint először 1217-ben figyelték meg a mai Németország déli részén egy apátságból (akkoriban minden valamire való apátság vezetett feljegyzéseket az égbolt eseményeiről). Azóta több alkalommal bekerült már az évkönyvekbe, még a modern kori megfigyelése előtt. Reméljük, hogy hamarosan mi magunk is megpillanthatjuk a felfénylését!