Az első fotó a Napról

1845. április 2-án készült az első fénykép a Napról, két francia fizikusnak köszönhetően.

Napunk első valódi portréja még dagerrotípia volt, nem a mai értelemben vett fotó. Hippolyte Louis Fizeau és Léon Foucault Párizsban készült alkotásán még napfoltokat is megfigyelhetünk, e felvétel az első ismert és fennmaradt fénykép a Napról (nyitóképünk). A napfoltok igen nagyok, nagyjából a Jupiter átmérőjének megfelelőek voltak.

A kész kép mindössze 12 centis volt, és a másodperc mindössze 60-ad része kellett ahhoz, hogy csillagunk fénye elegendő nyomot hagyjon a fényérzékenyített lemezen. Azonban a korabeli technikával pont ezt a szokatlanul rövid időt volt nehéz kifotózni, hiszen a legtöbb kép elkészültéhez sokkal hosszabb idő (több perc) kellett.

Nem olyan sokkal később az első teljes napfogyatkozást is sikerült megörökíteni. 1851. július 28-án a Köningsbergi Porosz Királyi Obszervatóriumból (ma Kalinyingrád, Oroszország) Julius Berkowski egy 84 másodperces felvételt készített, ez az első kép, amelyen a napkorona is megfigyelhető. Ez is dagerrotípia volt, ez esetben egy kis napmegfigyelő teleszkópon (heliométeren) keresztül sikerült megörökíteni a teljes fogyatkozás látványát.

1858-tól már naponta (ha az időjárás engedte) készültek fotók a Napról, a Kew Obszervatóriumban (Richmond, London), és itt született meg az első olyan sorozat, amelyben a teljes 11 éves napciklust végigkövették, mintegy 3000 felvétellel. Ezeket a képeket Warren de la Rue csillagász készítette. Ő már egy speciális, kimondottan a Nap fotózásához készült eszközt használt, a Kew Photoheliograph volt az első kimondottan csillagászati célú fotós műszer. A tudós ennek segítségével tudta bizonyítani, hogy a fogyatkozáskor a Nap peremén megfigyelhető prominenciák a Naphoz és nem a Holdhoz tartoznak.