Európai űrszonda landolna a Szaturnusz jeges holdján

Az Europa nevű Jupiter-hold felszín alatti óceánjáról nagyjából mindenki tud, mondhatnánk úgy is, a remek PR-nak köszönhetően. Kevésbé ismert a Szaturnusz körül keringő kis jeges hold, az Enceladus mélybeli óceánja, amelyről azonban a Cassini-űrszondának köszönhetően egész jó információink vannak már. Az űreszköz ugyanis át tudott repülni azon az anyagfelhőn, amelyet a kis jéghold kispriccelt, és megmérhette a szemcsék összetételét. Ezek pedig meglehetősen izgalmas lehetőségeket tartogatnak.

Az Európai Űrhivatal (ESA) hosszú távú, kiemelt tervei közt e hold felkeresése is szerepel. A kis égitest alig 500 kilométeres átmérőjű, azonban a számítások szerint 15 millió köbkilométernyi vize lehet (összevetésül: a teljes földi vízkészlet ennek a 90-szerese), ami ráadásul viszonylag meleg is. Soha nem landoltunk még e holdon (a Szaturnusz rendszerében a Titán kapta a megtisztelő elsőbbséget ezen a téren), azonban hatalmas tudományos jelentősége lehet a közelebbi megismerésének.

Az ESA Voyage 2050 nevű programja keretében kerülhet majd sor arra az expedícióra, amely felkeresi az Enceladust. A küldetés tudományos céljai, lehetőségei kapcsán nemrégiben elkészült a részletes jelentés, ez képezi majd az alapját a konkrét műszaki tervezésnek. Fontos szempont volt, hogy elég nagy legyen a kihívás, de megvalósítható is legyen egyúttal. Természetesen nemcsak technikai, de anyagi szempontból is a józanság talaján kell maradni a tervezés során.

Az óriásbolygók holdjait feltáró küldetéssorozat első missziója a Juice, amelyben a Jupiter jeges holdjai a célpont, a 2023-ban indult szonda 2031-ben érkezik majd meg. Dr. Zita Martins asztrobiológus, a jelentést összeállító kutatócsoport feje elmondta, hatalmas lehetőségei lesznek egy ilyen missziónak. A kutató az ESA technikai fejlesztő-tervező részlegének (CDF) munkatársaival igyekezett kideríteni, miféle technológia lehet majd, ami a következő 2 évtizedben valósággá válva egy ilyen jövőbeli küldetést segíthet. Három lehetséges célpont szempontjait mérlegelték: a Jupiter Europa holdját, a Szaturnusz Titán és Enceladus holdjait. Ez utóbbi jött ki nyertesként az elemzések végén.

Nagyjából egységes az álláspont a kis hold esetében arról, hogy a lakhatósághoz szükséges három fő szempont jelen van: folyékony víz, energiaforrás és bizonyos kémiai elemek csoportja. Ezeket a helyszínen megvizsgálni képes küldetést már a 2040-es években útnak indíthat az ESA, a misszió közel egy évtizeddel később érhetne el a céljához.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy egy olyan technológia, amely ennél sokkal rövidebb bolygóközi utazásokat tenne lehetővé, vajon mennyivel több izgalmas küldetés esélyét teremtené meg pusztán azzal, hogy egy politikus saját regnálása idején „hasznot” is visszakaphatna a sikerből. Valószínűleg az egyik legnagyobb visszatartó ereje a hosszú távú céljaink elérésének az, hogy nem lehet belőlük politikai tőkét kovácsolni, és most nem csak az űrmissziókra kell gondolni.

A tervezett Enceladus-küldetés során a kis hold déli sarkvidékén, az úgynevezett tigriscsíkok területén landolhatna a jármű, ahonnan mintát tudna venni a felszínre kifúvódott anyagokból. E csíkok olyan hasadékok a jégkéregben, amelyeken keresztül a mélybeli óceán anyaga a felszínre nyomul. A nyitóképünkön ezeket élénk piros szín jelzi.

E minták biokémiai elemzését helyben elvégezhetné a leszállóegység nagy érzékenységű mini-laborja. (Ha a Titánra indulna szonda, akkor ott a tavak üledékét vizsgálná egy hasonlóan felszerelt utazó labor.)

Ahhoz, hogy megvalósuljon egy efféle űrmisszió, az európai kutatás, mérnöki fejlesztés és űripar élvonalának éveken át tartó munkájára lesz szükség. Maga a küldetés afféle Naprendszer-túra is lehetne, olyan útvonallal, amelynek „állomásain” számos égitestről gyűjtene információkat a szonda, még mielőtt a céljához érne. Az ESA átlagosan évtizedenként egy efféle nagy léptékű küldetést tud indítani.