Hetek óta tart a kitörés Izlandon

Míg a félsziget első modern kori kitörései turistacsalogatók voltak, az utóbbi hónapokban turistaűző üzemmódba kapcsolt a vulkáni aktivitás. Az ok pusztán az, hogy ezúttal nem egy elhagyatott területen, hanem Grindavík városka közelében hasadt fel a föld – itt található a világhírű Kék Lagúna is. A 2023. decemberben kezdődött kitörési szakaszok során a meleg fürdőt és a szállodát is evakuálták már néhány alkalommal.

Magát a fürdőt és Grindavíkot is védik egyelőre azok a földsáncok, amelyeket emberfeletti erőfeszítéssel építettek a kitörések idején. Azonban, míg a korábbi hónapokban csak 1-2 napos kitörési epizódok zajlottak, a legutóbbi, március közepén kezdődött esemény már több hete tart.

A Landsat-8 műhold friss felvétele 2024. március 30-án készült, ezen megfigyelhetjük a már láva borította területet és a még aktív kitörést is (ez utóbbit infravörösben fotózta a műhold). Összehasonlításul a kitörés előtti állapotot, illetve a 2024. februárit is láthatjuk.

Az egyes kitörési epizódokat megelőzően már hosszú ideje halmozódott a felszín alatt a magma, ezt mind a földrengések, mind a felszín kidudorodása jelezték. A konkrét hasadékfelnyílásra ugyanakkor csupán fél órával megelőző jelek figyelmeztették a szakembereket, szerencsére ez is elegendő volt ahhoz, hogy a polgári védelem akcióba lépjen, és kitelepítse a környéken lévő embereket. 2024. március 16-án este mintegy 3 kilométeres hosszúságban hasadt fel a felszín. Bár a gyorsan haladó lávaárakat a kisvároskától a földsáncok elterelték, egy út és más infrastruktúra is áldozatul esett.

Félő volt, hogy a lávaárak elérik az óceánt, és a vízzel érintkezésbe lépve jelentős mennyiségű mérges gáz szabadulhat fel – szerencsére erre nem került sor.

A kitörés során azonban kén-dioxid így is a levegőbe kerül, s ezt a légjárástól függően időnként lakott területekre sodorta a szél.

Szerencsére ez sem volt túl gyakori. A kén-dioxidról ismert, hogy nagy mennyiségben a légkörbe kerülve (nagy magasságba jutva) a klímát is befolyásolja, ám az izlandi kitörés rendkívül távol van ettől a lehetőségtől, egyrészt mert a gáz csak a talajszint közelében terjed, másrészt éghajlati szempontból abszolút elhanyagolható a mennyisége.

A szakemberek elképzelése szerint a mostani, hosszúra nyúlt kitörés hátterében az állhat, hogy a korábbiak már „kitágították” a mélybeli hasadékokat, így akadálytalanul juthat a felszínre a magma. Van azonban olyan elképzelés is, amely szerint az, hogy nem kell kis mélységben összegyűlnie már a magmának a kitörés előtt, azt is jelezheti, hogy ezzel véget érhet a Grindavík közeli kitörési szakasz.

A Reykjanes-félsziget vulkánjai az eurázsiai és az észak-amerikai kőzetlemezek határvonalán alakultak ki, és a múltban az itteni kitörések évtizedeken át tartó sorozatokban jelentkeztek, így a 2021-től kezdődött kitörések esetében is ilyesmire számítanak.