Oxigén és szén szökik a Vénusz légköréből

Az Europlanet Társaság nevű európai uniós tudományos szervezet számolt be a BepiColombo űrszonda legújabb vizsgálati eredményeiről. Az űrszondát az Európai Űrhivatal és a JAXA, a japán űrszervezet közösen építette és üzemelteti, a fő kutatási területe a Merkúr, ám a belső bolygó eléréséhez a Vénusz melletti gravitációs hintamanővert kellett végrehajtania. Az egyik ilyen manőver során, 2021-ben végzett mérések adatait sikerült elemezni és feldolgozni, a szonda ekkor mindössze 552 kilométerre repült el a bolygó felett.

„Ez az első alkalom, hogy a Vénusz légköréből elszökő pozitív töltésű szénionokat láttunk. Ezek az ionok nehezek és általában lassan mozognak, ezért még mi is igyekszünk jobban megérteni, miféle folyamat zajlik itt. Lehet, hogy valamilyen elektrosztatikus szél emeli el őket a bolygótól, és eztán a centrifugális folyamatok felgyorsíthatják őket” – magyarázta Lina Hadid, a kutatás vezetője.

A szénen kívül szintén pozitív töltésű oxigénionokat is kimutattak a mérések, azonban ez nem újdonság, már korábbi űreszközök is találkoztak vele. Mindkét ionból másodpercenként és négyzetcentiméterenként 40 ezer körülit észlelt a szonda.

A Vénusz nem rendelkezik a földihez hasonló erős, állandó mágneses térrel, azonban egy ennél jóval gyengébb, indukált magnetoszféra kialakul körülötte, a napszéllel érkező, és a bolygó felső légkörében lévő töltött részecskék kölcsönhatásainak köszönhetően. E magnetoszféra körül egy mágneses uszály is kialakul (a nyitóképünkön ezek megfigyelhetőek).

Amikor a BepiColombo átszelte e területet a gravitációs hintamanővere során, mintegy 90 percen át végzett méréseket. Korábbi Vénusz-küldetések során e régióban nem folytattak megfigyeléseket, így a mostaniak voltak az elsők, amelyek az itt elszökő ionokat kimutatta. A nehéz ionok elszökése segíthet megérteni a Vénusz esetében azt, hogy miként veszítette el a vizét, amelyben egykor a Földhöz hasonlóan gazdag volt. A jelen tudásunk alapján nem tudjuk még megmagyarázni a teljes vízvesztést, a most felfedezett jelenség azonban fontos előrelépést jelent e folyamatban.

A BepiColombo mérései azt is bebizonyították, hogy nemcsak a célzott, az adott égitest megfigyelésére indított űrszondák tudnak értékes tudományos adatokat gyűjteni, hanem a gravitációs hintamanővereket végrehajtó átutazók is. Hasonlóan érdekes adatokat már a Parker-napszonda is begyűjtött a Vénusz közelében, amely összesen 7 alkalommal hajt végre hintamanővert belső bolygószomszédunk segítségével.

Néhány év múlva több, kimondottan a Vénuszt vizsgáló szonda is útnak indul (európai, amerikai és indiai is), ezek együttesen fognak igazán átfogó képet adni a bolygó mágneses környezetéről, légköréről és belső tulajdonságairól.