Hol lehet a kilencedik bolygó?

A Naprendszerben 2006 óta nyolc bolygó van, ekkor fosztották meg bolygó mivoltától a Plútót, ami máig elég ellentmondásos, és sok szakember szerint nem igazán logikus döntés volt. Azonban a tényt ettől még el kell fogadni, hivatalosan nyolc bolygó van, és így a korábban tizedik bolygóként (Planet X) emlegetett, feltételezett égitest is a kilencedik jelenleg – már ha létezik, persze. A felkutatásán számos csillagász dolgozik, a Scientific American mutatta be e törekvéseket.

Felmerül a kérdés: egyáltalában létezhet-e a Naptól nagy távolságban keringő bolygó? Néhány éve elkezdték felfedezni azokat az exobolygókat, amelyek igen messze keringenek csillaguktól, így ezek alapján elképzelhetőnek tűnik, hogy nálunk is lehessen egy ilyen távoli égitest, ami akár a Neptunusz méretét is elérheti.

A mi Naprendszerünk külsőbb régióiban az első nagyobb objektum a Sedna volt, amelyet 2003-ban fedeztek fel, e törpebolygó kb. 1000 kilométer átmérőjű. A Sedna rendkívül elnyúlt pályájú, és azt feltételezik róla, hogy a Naphoz közelebb jött létre, azonban gravitációs hatásokra távolabbra lökődött.

Miután 2012-ben még egy hasonló pályájú égitestet találtak, Chad Trujillo és Scott Sheppard (a jól ismert holdvadász) arra következtettek, hogy rejtőzhet a külső Naprendszerben egy olyan égitest, ami gravitációja révén elcibálta ezeket a törpebolygókat a jelenlegi pályájukra. Azóta számos további Neptunuszon túli objektumot (TNO) fedeztek fel, amelyek pályája, ha nem is egyforma, de szokatlan hasonlóságot mutat. Ebből kiindulva a Caltech két csillagásza, Mike Brown és Konstantin Batygin arra jutottak, hogy ez már bizonyítéka egy távoli, ráadásul nagy tömegű égitestnek a Naprendszerünk külső régiójában.

A kutatók azóta újabb közvetett bizonyítékokkal is előálltak, de ettől még nem lett meg a kilencedik bolygó. Eddig még sikerült semmit sem észlelni, amire ráfoghatták volna, hogy az a feltételezett égitest.

A keresgélést azonban nem adják fel a kilencedik bolygóban bízó szakemberek. Számos olyan égboltfelmérő program van világszerte, amelyben különféle „átmeneti” objektumokat kutatnak, ilyenek lehetnek például a távoli, felfényesedő csillagok, az eddig ismeretlen kisbolygók vagy holdak is. Nemrégiben ezek adatairól készített egy új tanulmányt Batygin és két kutatótársa.

Az ismert TNO pályaadatokból visszaszámolva következtettek arra, vajon hol és miként is keringhet a kilencedik bolygó. Ezután átböngészték a különféle égboltfelmérések adatait, hátha találnak valami nyomot – de eddig semmi biztos nincs a kutatók kezében azt követően sem, hogy mintegy 244 millió égitest mozgását vizsgálták át. Az eddigi elemzések arra voltak jók, hogy a kilencedik bolygó lehetséges rejtőzködési helyének 78 százalékáról kiderüljön: nincs ott.

Persze még a maradék 22 százalék is igen jelentős, azonban ez olyan égrészt jelent, ahol rendkívül sűrű a csillagok elhelyezkedése (a Tejútrendszer síkjában), így extra nehéz lesz itt bármit felfedezni. Ha tehát e régióban rejtőzik a keresett, feltételezett kilencedik bolygó, akkor egészen jó búvóhelyet talált. A 2025-től induló Vera C. Rubin-obszervatórium alkalmas lehet majd arra, hogy segítse e vizsgálatokat.

A különleges pályájú TNO-k létezését és ismert tulajdonságaikat könnyen meg lehetne magyarázni egy kilencedik bolygó létezésén keresztül, de enélkül sem lehetetlen, csak bonyolultabb. Számos szakember úgy véli, nincs szükség a kilencedik bolygóra a magyarázathoz, van például, aki szerint a szükséges tömeget számos kicsiny objektum, egy amolyan „második Kuiper-öv” képviseli együttesen. Ismét mások úgy gondolják, az a maroknyi különleges pályájú TNO nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek egy konkrét csoportot alkotnak, csak épp túl kevés TNO-t ismerünk még, és ezeket az extrémeket vettük észre legelőször, ezért megtévesztő a „gyakoriságuk”.

Nem tudjuk tehát, hogy van-e egyáltalán a kilencedik bolygó, de ha létezik, akkor előbb-utóbb sikerül majd megtalálni. Addig viszont, amíg nincs közvetlen bizonyítéka, a közvetett bizonyítékokat inkább csak lehetőségként érdemes kezelni.