Ámokfutó óriásbolygók lakták a fiatal Naprendszert

Tágabb otthonunk, a Naprendszer 4,56 milliárd évvel ezelőtt jött létre, azonban ahogy sok esetben nekünk, embereknek is, az égitesteknek is viharos volt a gyerekkoruk. A Naprendszer mai arculata számos folyamat eredményeként alakult ki, az egyes lépések időzítése sok esetben kérdéses még. Egy ilyen kérdésre kereste a választ az a kutatócsoport, amelyet a Leicesteri Egyetem kutatója vezetett. Az eredményeket a Science-ben publikálták, és a Bécsben most zajló Európai Geológiai Uniós konferencián ismertették.

Jó ideje tudjuk, hogy a négy óriásbolygó nem ott alakult ki, ahol jelenleg kering, ám eddig a holdkráterek elemzése alapján úgy hittük, 600 millió évvel a Naprendszer kialakulása után kerültek a mostani pályáikra. A kutatók most komplex kutatást végeztek meteoritok vizsgálatával, megfigyelésekkel és dinamikai szimulációkkal. Így jutottak arra a következtetésre, hogy az óriásbolygók jóval hamarabb, már mintegy 60-100 millió évvel a Naprendszer születése után új pályákra vándoroltak, és ezzel felbolygatták a korábban kialakult rendet.

Ennek a felbolydulásnak neve is van: Kései Nagy Bombázás. Az óriásbolygók gravitációs hatásainak köszönhetően számtalan kisbolygó, a keletkezéskor visszamaradt bolygótöredék kilökődött az eredeti pályájáról, és egy jó részük a Naprendszer belseje, a kőzetbolygók felé vette az irányt.

A kutatók most egy speciális, ritka meteorittípus, az ensztatit kondritok vizsgálatán keresztül nyertek bepillantást ebbe az időszakba. E meteoritok sajátossága, hogy elemi- és izotóp-összetételükből valószínűsíthető, valahol a Föld közelében létrejött égitest töredékei. A megfigyelések a fő kisbolygóövben keringő (161) Athor nevű égitestre és ennek családjára mutattak, vagyis e kisbolygó egykor sokkal nagyobb elődjének töredékei lehetnek e meteoritok.

Ez azt is sejteti, hogy az Athor elődje egykor a Naprendszer belsőbb régióiban keringett, azonban ütközések hatására feldarabolódott, illetve kijjebb vándorolt, és így kötött ki a kisbolygóövben. Az elemzések aztán elárulták, hogy azok a gravitációs zavarok, amelyek kilökték az égitestet az eredeti helyéről, 60-100 millió évvel a Naprendszer létrejötte után alakulhattak ki. Hasonló eredményt adtak már más égitestek, illetve meteoritok fejlődésének vizsgálatai is, vagyis kezdenek összefutni a szálak. Arról is születtek már elméletek, hogy a Holdunk is ekkoriban alakult ki annak köszönhetően, hogy egy Mars méretű bolygókezdemény Földünkbe csapódott.

Az, hogy mikor bolydult fel a Naprendszer és mikor zajlottak ezek a becsapódások, még azt is befolyásolhatta, hogy bolygónkon az élet létrejött. Nem mindegy például, hogy a bolygófejlődés mely szakaszában érkezett meg a víz vagy azok a szerves molekulák, amelyek kiindulási alapot jelenthettek később az élet keletkezéséhez.

A vita bizonyosan nem dőlt még el, vannak elméletek, amelyek ennél korábbra teszik az óriásbolygók vándorlása okozta gravitációs káoszt vagy akár a Hold keletkezését is. Valószínűleg csak akkor fog mindez eldőlni, ha számos távoli égitestről helyben vett mintát tudunk majd megvizsgálni, remélhetőleg még ebben az évszázadban. Addig maradnak az elméleti számítások és azok az űrteleszkópos vagy földi óriásteleszkópos mérések, amelyeket például majd a Vera C. Rubin-obszervatórium segítségével végezhetünk el.