Zöld utat kapott a Titánra indítandó NASA-küldetés

Dragonfly, vagyis szitakötő lesz a neve annak a különleges légi járműnek, amellyel a NASA majd a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titánt fogja tüzetesebben megvizsgálni. A terveken évek óta dolgoztak már a háttérben, azonban most született végleges döntés arról, hogy valóban meg is valósulhat a rendkívül izgalmas küldetés.

A friss NASA-költségvetésben is helyt kapott a misszió 3,35 milliárd dolláros teljes büdzsével, illetve 2028 júliusára tervezett indulással.

Mivel a Titánra hosszú az út, ezt lerövidítendő a NASA egy nehézrakéta költségeit is hozzácsapta a küldetéséhez, amellyel így 2034-ben megérkezhet a forgószárnyas repülő szerkezet a céljához.

A Titán légköre sűrű, gravitációja kicsi, így kimondottan alkalmas arra, hogy abban egy ilyen helikopterre hasonlító járművel közlekedjenek, ez a legegyszerűbb módja a helyváltoztatásnak az égitesten. A légkör és a felszín is számtalan olyan vegyületet, szerves molekulát tartalmaz, amelyek kiindulási alapjai lehetnek az élet keletkezésének.

A szakemberek szerint a Titán számos szempontból hasonlíthat a korai, az életet megelőzően létezett Földre, ezért a vizsgálata a saját múltunkba vezetett visszatekintést is jelent egyúttal. A Dragonfly több tucatnyi pontra repül majd el a Titánon, és fedélzeti laboratóriuma segítségével elemzéseket végez az ottani kőzetek, folyadékok, illetve a légkör összetételén.

Talán egyszerűbb, ha úgy képzeljük el a Dragonfly-t, mintha a Curiosity marsjáró („guruló labor”) légi változata volna. A Titán légköre háromszor sűrűbb, mint a tengerszinten a földi légkör, azonban a hőmérséklet meglehetősen alacsony, -180 Celsius-fok körüli.

A Dragonfly 4 pár koaxiális rotorral fog repülni, és kamerák, szenzorok, illetve a minták elemzésére alkalmas eszközök – a Curiosity marsjárón üzemelőhöz hasonló, ott már bizonyított tömegspektrométer – kerülnek a fedélzetére. Bár kevéssé ismert, de a Titánnak is van felszín alatti óceánja, így a kémiai átalakulásokban ennek is lehet szerepe, a felszínnel való kapcsolat esetén.

Az űreszköz a felszínből is képes lesz kis fúróval mintákat venni, és kb. egy-egy grammnyit elemezni ezekből helyszínenként. A Dragonfly egyetlen óra alatt több tíz kilométert tehet meg, a tervek szerint 16 földi naponként (ez egy nap a Titánon) repül majd újabb helyszínre. A küldetést 2 éves időtartamúra tervezik, ezen idő alatt több száz kilométernyi utat tehet meg a jármű, de persze a legtöbb időt a felszínen tölti majd az elemzésekkel, mérésekkel.

Mivel a Titán légkörén nem sok napfény jut át, ezért a Dragonfly energiaellátása kapcsán fel sem merülhetett a napelem használata. Az űrkutatásban már rengetegszer használt rádióizotópos generátort használnak majd – ez szintén a Curiosity marsjárón üzemelőhöz hasonló lesz.

A jármű működését egyelőre egy, az eredetihez képest fele akkora működő modell segítségével tesztelik, még egy olyan tesztkamra is rendelkezésre áll ehhez, ahol a Titán légkörében, felszínén uralkodó körülményeket szimulálni lehet. A hold felszínéről már vannak információink, egyrészt a Cassini távérzékelési adataiból, másrészt pedig a vele utazott európai Huygens szonda révén, amely 2005-ben landolt az égitesten. Ezeknek köszönhető az a nagy fokú érdeklődés is, amelyet a tudomány a Titán iránt tanúsít.