2024. április asztrofotója: Napfogyatkozás, a maga teljességében

Csernok Gyula számára is eljött a várva várt nap: 2024. április 8-a, a teljes napfogyatkozás napja. A jelenség megfigyelésére Kanadába tett útjáról a beszámolóját az alábbiakban olvashatjuk.

„Elégedetten vettem tudomásul, hogy az Észak-Amerikában is bolondos, rendkívül változékony áprilisi időjárás kegyes hozzánk, hiszen szikrázóan napos idő és mélykék égbolt fogadta a nagy eseményt Kanada Quebec tartományában. Korán reggel indultunk Quebec Cityből, és a jó két órányi autóútra lévő tóparti Lac Megantic városka felé vettük az irányt, a 173 km széles teljes fogyatkozási sáv kellős közepébe.

Már órákkal a jelenség kezdete előtt sokszáz érdeklődő gyűlt össze a legszebbnek, legdrámaibbnak titulált természeti jelenség megfigyelésére a befagyott tó partján, a téli hangulatú tájban. Kicsik és nagyok, amatőr csillagászok, iskolás csoportok kémlelték kíváncsian az eget, és legfőképp a nap főszereplőjét, magát a Napot. Voltak, akik távcsővel, de a legtöbben pusztán egy napfogyatkozás néző szemüveg segítségével vették szemügyre a napfoltoktól szeplős, tökéletes kör alakú korongot.

Ahogy telt az idő, tapinthatóvá vált a várakozás izgalma, hiszen már csak percek maradtak hátra az első kontaktusig, azaz amikor a Hold először érintette a napkorongot. Égi kísérőnknek egy bő órába telt, mire az első »beharapástól« számítva teljes egészében »felfalta« a Napot. Ámulat és csodálat hangjait lehetett hallani mindenfelé: körülöttünk, hatalmas üdvrivalgás köszöntötte az egyre kontrasztosabban kiteljesedő napkoronát. Elérkezett a várva-várt pillanat.

Hirtelenen kísérteties, szürkületi sötétség borult a tájra: a majd’ négyszeres hangsebességgel száguldó holdárnyék elérte észlelőhelyünket. Az égen, a Vénusz és a Jupiter ölelésében, felragyogott a napkorona! Körös-körül a látóhatár narancsos, naplemente fényben pompázott: a totalitáson túli területekről beszűrődő napfény festette meg 360 fokban a horizont feletti keskeny sávot.  Amilyen gyorsan érkezett, úgy suhant tovább az Atlanti-óceán felé a holdárnyék, de örök élmény maradt számomra a totalitás három és fél perce.”