Napkitöréseket vizsgálnak a Marson
A vörös bolygónál dolgozó szondák a közelgő naptevékenységi maximum során azt tárják fel, miként hatnak a napkitörések a mágneses védelem nélküli égitestre.
Nyakunkon a naptevékenység 11 évente bekövetkező maximuma, ezért a NASA két űreszköze, a MAVEN Mars körül keringő szonda, valamint a felszínen szolgáló Curiosity marsjáró is speciális megfigyeléseket végez a következő hónapok során. A Marsnak, saját otthonunkkal ellentétben nincs állandó mágneses tere, ami megóvná a felszínét a napkitörésektől, ezért különleges lehetőség a mostani maximum a mérések szempontjából.
Muszáj megismernünk a naptevékenység hatásait, ha majd embert akarunk küldeni a vörös bolygóra, a Napból érkező nagyenergiás részecskék azonban még a roboteszközök működésére is hatással lehetnek.
A MAVEN szonda a ritkás marsi légkört elérő részecskéket vizsgálhatja egészen addig, míg azok el nem érik a bolygó felszínét, ott azután a Curiosity veszi át a feladatot. A MAVEN a gyengébb energiájú részecskékre érzékenyebb, a rover RAD nevű mérőműszere az egyetlen, ami a nagyenergiás részecskéket képes észlelni. Ezek azok a részecskék, amelyek majd a jövőben ott tevékenykedő űrhajósokra is hatással lehetnek.
Amikor a MAVEN irányító csapata meglátja a szonda méréseiben a beérkező napkitörés jeleit, szól a Curiosity csapatának, hogy ők is figyeljenek a saját eszközük méréseire. A két csoport így közösen össze tud állítani majd egy olyan adatbázist, amelyben fél másodperces pontossággal szerepelnek azok az esmények, amelyek a napkitörés hatására a Mars légkörében és felszínén zajlanak. Emellett a MAVEN jelzései azt is segítik, hogy lekapcsolhassák azokat a műszereket, amelyek túlérzékenységük miatt meghibásodhatnak ilyenkor.
A napkitörések és a marsi környezet kölcsönhatásainak megfigyelése arról is adatokat nyújt, hogy a marsi víz miként tűnt el a régmúltban a bolygó felszínéről, légköréből. Az egyik jelenlegi elképzelés szerint a porviharok során képes a víz a légkör nagy magasságú rétegeibe jutni, ahol a napkitörések részecskéi segítettek a molekuláknak az űrbe szökni.
Ha a naptevékenység maximuma során egy globális marsi porvihar és egy napkitörés véletlenül egyszerre zajlik majd, ezt az elméletet is lehet tesztelni a mérésekkel. Bár ez nem garantált esemény, de reményre ad okot, hogy a naptevékenység pont akkor érheti el a maximumát, amikor a Mars a porviharos szezonba lép.