Alkalmas lehetett az életre ez a marsi kráter

A Curiosity marsjáró guruló laboratóriumként képes elemezni az előtte feltáruló kőzeteket, azok kémiai összetételét. E munka során derült fény arra is, hogy az egykori kráterben vízpart közeli környezetben lerakódott üledékekben igen sok a mangán.

„A mangán-oxid igen nehezen jöhet létre marsi felszíni körülmények közt, ezért nem számítottunk rá, hogy ilyen nagy koncentrációban bukkanunk majd rá e part közeli területen” – mondta Patrick Gasda, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium űrkutatási részlegének szakembere, a kutatás vezetője. „A Földön folyamatosan belefutunk efféle lerakódásokba, mivel a légkörünk oxigéntartalma, hála a fotoszintetizáló élőlényeknek, igen magas, illetve a különböző mikrobák is segítik a mangán-oxid létrejöttéhez szükséges reakciókat.”

A Marson viszont nem tudunk életről, illetve az sem világos, hogy a régmúltban miféle folyamat állíthatott elő oxigént a Mars légköre számára, és az még kevésbé egyértelmű, mi volt képes koncentrálni a mangán-oxidot. Nagyobb léptékű légköri, vízi háttérfolyamatok lehettek, amelyekről még nem sokat tudunk.

A Curiosity marsjáró kémiai elemző műszere, a ChemCam Los Alamosban készült. Az eszköz egy lézer segítségével elpárologtat a kőzetből egy kis darabot, majd az így keletkező plazma fényét elemezve következtet annak elemi összetételére. A Gale-kráter jelentős részén iszapos üledékes kőzetek vannak, azonban egyes részeken több bennük a homok, és ezeken könnyebben átszivárgott a talajvíz. A kutatók azt vizsgálták, milyen folyamatok során koncentrálódhatott és rakódhatott le a mangán-oxid.

„Ezek az ősi kőzetek arról árulkodnak, hogy a Gale-kráter tavi környezete életre alkalmas hely lehetett, ami meglepően hasonlíthatott a mai Föld egyes helyszíneire” – magyarázta Nina Lanza, a ChemCam műszert üzemeltető csapat tudományos vezetője. „A földi tavak partközeli, oxigéndús vizeiben gyakoriak a mangánásványok, meglepő erre utaló, jól felismerhető nyomokat találni az ősi Marson.”

A rover még 2017-ben bukkant rá a szokásosnál nagyobb szemcsékből felépült, mangán-oxidot tartalmazó kőzetre, ami arra utal, hogy ez a kőzet a tó partján, vagy esetleg egy folyó torkolatvidékén jöhetett létre. A rover által feltárt mangánban gazdag kőzetrétegek sötétebb színűek a környezetüknél, és mintegy tízszer több a mangán bennük a többi kőzethez képest.

A kutatók számos lehetséges folyamatot végigvettek, amelyek során feldúsulhatott a mangán, és arra jutottak, a legvalószínűbb, hogy a mélyből felszivárgó vizek hatására történt ez. E szivárgó, feltehetően lúgos kémhatású víz valószínűleg akkor érkezhetett, amikor a homokréteg elkezdett átalakulni homokkővé. Mivel a mangán mellett más elemek is kirakódtak a vízből, a szakértők szerint több ilyen alkalom is volt, amelyek során kissé eltérő körülmények közt más elemek tudtak az oldatokból kiválni. Azonban légköri oxigénre így is szükség volt a mangán-oxid kirakódásához.

A kutatók szerint elképzelhető, hogy a Perseverance rover által bejárt Jezero-kráterben is lehet majd találni efféle mangán-oxid kirakódásokat.