Példátlan sarki fény volt hazánkban

2024. május 10/11-én éjszaka már az alkonyi időszaktól láthatóvá vált és egészen hajnalig látszott – szakaszosan – az a sarki fény, amelyről bátran állíthatjuk: akinek sikerült megfigyelnie, élete egyik legszebb élményét könyvelhette el.

Minek köszönhettük ezt a rendkívüli jelenséget?

A naptevékenység 11 éves ciklusában elértünk a maximum időszakához, ilyenkor a szokásosnál jóval több napfolt jelenik meg csillagunkon, és ezek nagysága is megnő. A nagyobb napfoltokból kaphatunk nagyobb koronakidobódásokat (idegen rövidítésben CME), amelyekkel igen nagy sebességgel száguldó töltött részecskék közelíthetik meg bolygónkat, vagy épp száguldhatnak más irányba.

Ezek a részecskék, ha összetalálkoznak a földi mágneses térrel, abban olyan zavarokat, geomágneses háborgásokat keltenek, amelyek egyik hatása a sarki fény kialakulása. A május eleji időszakban megjelent Napunk arcán egy néhány nap alatt elképesztően hatalmasra hízott napfoltcsoport, amely az AR3664 sorszámot viseli. Méretében ahhoz fogható, amelynek hatására az 1859-ben tapasztalt Carrington-esemény is létrejött.

A napfoltból egymás után pöffentek ki az X-es, legmagasabb kategóriát elérő koronakidobódások, és ezekből három torlódott egymásba bolygónk mágneses mezejét elérve. (A 2023. november eleji sarki fénynél két közepes kategóriájú CME hatását élvezhettük.)

Ilyenkor természetesen készülnek előrejelezések, ám számos folyamatosan változó tényező van, ami miatt az előrejelzésekben sok a bizonytalanság. A mostani esetben is szombat hajnalra várták a fő eseményeket, ám azok, szerencsénkre, már péntek estétől elkezdődtek.

Ezek az egymás nyakát érve bejövő CME-k egymás hatását felerősítve azt eredményezték, hogy a bolygónk mágneses terében 2003. október vége óta nem látott erősségű geomágneses vihar jött létre.

Az előrejelzések ugyan számítottak arra, hogy jelentős, nagy területekről, közepes szélességekről is látható lehet a sarki fény, ám ekkora mágneses viharra nem. A geomágneses háborgásokat egy 1-5 közti skálán mérik, most elértük az 5-ös, legerősebb mágneses vihar fokozatát.

A felhőzet határozta meg, hol láthattunk sarki fényt

Hazánkban a sarki fény általában csak az északi horizont feletti égrészen jelenik meg, rendkívül ritka az olyan, mint a 2023. novemberi is volt. Most azonban ezt is jelentősen felülmúlta a jelenség, a zenitbe (ez az égbolt teteje) felnyúló lila fénypászmák táncát láthatták, akiket ébren tartott az élmény.

Sajnos az ország északkeleti részén vastag felhőtakaró akadályozta a megfigyelést, másutt csak részlegesen takartak a felhők. A jelenség este 21 óra után kezdett derengeni az ekkor még világos alkonyi északi égen, majd 22 órától teljes erőbedobással rákapcsolt.

Az egész éjszakán át látható sarki fények három főbb szakaszban tűntek fel: este 9 után kezdődő és kb. 11-ig tartó, éjfél felé kezdődő nagyjából fél 2-ig tartó, majd hajnal 2 után ismét rákapcsoló és egészen világosodásig hajnali 1 körül érte el a geomágneses vihar az 5-ös fokozatot, ekkor az is láthatott sarki fényt, akinek délre néz az ablaka, csak kicsi fel kellett emelni a tekintetet. Európa déli államaiban, mint Olaszország vagy Spanyolország, szintén látható volt a sarki fény.

Most is végig jelen volt a SAR-ív

A novemberi esethez nagyon hasonlóan most is megjelent az egész eget átívelő mélyvörös SAR-ív. Ez nem a sarki fény része volt a szó szoros értelmében, a kialakulása is eltér, de ugyancsak a geomágneses háborgásokhoz köthető.

A SAR íve 400 kilométeres magasság feletti atomos oxigén gerjesztésének köszönhetően válik láthatóvá, és ez a nagy légköri magasság az, ami miatt a szokásos sarki fények területétől délebbre is megjelenik. A jelenség neve a sarki fény alatti ív angol rövidítéséből fakad. Általában ez a jelenség meglehetősen halvány, szabad szemmel nem igazán észlelhető, és legtöbbször csak nagy érzékenységű fotókon jelenik meg. Most azonban vidéki égen könnyen látható volt a nagyobb fényerősségének köszönhetően.

Várható még ilyen esemény a közeli jövőben?

A naptevékenység maximuma tart még egy ideig, így elméletben számíthatunk is nagy erejű koronakidobódásokra, kedvező körülmények esetén pedig sarki fényekre is. Azonban sajnos a nyári éjszakák rövidsége is nehezítő tényező.

Ha ennyire erős és egész éjjel láthatót nem is, de a 2023. novemberihez hasonlót talán még láthatunk a következő év során.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánk szélességén az növeli igazán meg a sarki fény esélyét, ha egymást követő CME-k torlódnak össze.