Új elmélet taglalja, mi történt a Vénusz vizével

A Coloradói Egyetem (Boulder) kutatóinak sikerült számítógépes szimulációk segítségével rábukkanni arra a folyamatra, amellyel a Vénusz vizet eltűnhetett. A bolygó légkörében lévő hidrogénatomok a disszociatív rekombináció nevű jelenség segítségével távozhattak a világűrbe, így a korábbi modellekben szereplő lehetséges vízvesztés dupláját is elérhette a bolygó. A kutatás azt is megmagyarázza, mi történhet a vízzel galaxisunk más bolygóin.

Míg az összes földi víz bolygónk teljes felületét 3 kilométer mélyen boríthatná be, addig a Vénuszon lévő összes víz mindössze 3 centis „óceánt” eredményezhetne. A Vénuszon százezerszer kevesebb a víz, holott maga a bolygó nagyjából akkora, mint Földünk.

Az elképzelések szerint egykor a Vénusz ugyanolyan vizes bolygó lehetett, mint az otthonunk. „Megpróbáljuk kitalálni, milyen kis változások zajlottak, amelyek a két bolygót ezekbe a gyökeresen eltérő végállapotokba lendítették” – mondta Eryn Cangi, a kutatás vezetője.

A szakértők a Vénusz légkörében lejátszódó rengeteg kémiai reakciót vizsgálták meg és modellezték, és arra jutottak, hogy a titok a légkör magasabb régióiban található formil-ionok (HCO+) reakcióiban rejlik. Ez a molekula a bolygó felső légkörében lévő víz és szén-dioxid keveredése során jön létre, és egy korábbi kutatás már arra jutott, hogy a Mars vizének elvesztésében is szerepe lehetett.

A formil-ionok folyamatosan képződnek a légkörben, ám az egyes, egyedi ionok nem túl hosszú életűek. A légkörben lévő elektronok rátalálnak e molekulákra, összekapcsolódnak velük, és emiatt kettéhasadnak a molekulák.

A folyamatban lehasadnak a hidrogénatomok, majd ezek az igen könnyű atomok már egyszerűen távozhatnak a világűrbe, ezzel a víz egyik összetevőjétől megfosztják a Vénuszt e reakciók. A számítások szerint e folyamat akkor jelenthetné a választ a vízvesztés kérdésére, ha a légköri formil-ionok mennyisége a vártnál nagyobb volna.

Az elméletnek egy kis problémája azonban akad: eddig sosem találtak a Vénusz légkörében formil-ionokat. A kutatók szerint ennek az az egyszerű oka, hogy az eleve kevésből egyetlen Vénusz-küldetés sem rendelkezett e molekula kimutatásához megfelelő eszközzel. Ez azért is érdekes, mert a számítások szerint a formil-ionok vénuszi légkör leggyakoribb ionjai közt lehetnek.

Bár a következő időszakban újra belső szomszédunkra terelődhet a kutatók figyelme, ám például az évtizedünk vége felé induló DAVINCI nevű NASA-küldetés sem fogja tudni megállapítani, hogy van-e a légkörében formil-ion. Nem világos tehát, hogyan, és mikor fog kiderülni, hogy vajon ez az új elmélet megállja-e a helyét.