Új felvételek készültek az Europa felszínéről

Mindössze 355 kilométerrel a jeges hold felszíne felett repült át a Juno űrszonda 2022. szeptember 29-én, a manőver során nagy felbontású felvételeket készített. Ezt megelőzően 2000-ben, még a Galileo űrszonda fényképezte le az Europa felszínét.

E friss felvételeket vizsgálták át és elemezték két külön kutatás során. A felvételek jóval több részletet mutatnak, mint a holdról korábban készültek, és így rengeteg új információt adtak a szakembereknek.

A fotók alapján a hold északi és déli sarkán lévő jégkéreg-területek ma nem ott vannak, ahol kialakultak. Olyan nyomokat is talált az űrszonda, amelyek anyagfeltörésekre, kiáramlásokra utalnak a jégkéreg repedésein át.

A Juno repülési útvonala azt tette lehetővé, hogy az Europa egyenlítői vidékén készítsen felvételeket. Azok elemzése során a várt alakzatokon (pl. jégtömbök, repedések, hátságok) túl 20-50 kilométeres, rendszertelenül elhelyezkedő, meredek falú mélyedésekre is rábukkantak. Azokra az ovális gödrökre emlékeztetnek, amelyeket az Europa felszínén máshol is láttak már.

Mindezeket az alakzatokat az Europa mélyén lévő óceánnal hozzák kapcsolatba.

Az elképzelések szerint a hold jégkérge szabadon lebeg és elmozdulhat ezen mélybeli óceánon, vagyis a kéreg nincs közvetlen kapcsolatban a hold kőzetmagjával. Ez azzal is jár, hogy a kéregben feszültség keletkezik, amely alapján kiszámíthatók a felszíni mintázatok.

Most először sikerült a hold déli féltekéjének e töredezett kéregmintázatait feltérképezni, és a felvételek megerősítik azt az elképzelést, hogy valóban szabadon lebeg a hold jégkérge.

Az Europa aktív kérgének köszönhetően különösen szegény becsapódási kráterekben, de most csökkenteni kellett ezek számát: egy korábban becsapódási kráternek vélt helyszínről is kiderült, hogy csupán az árnyékok játéka volt, és valójában nem is létezik.

Különösen jó felbontásúak azok a felvételek, amelyeket a szonda navigációs kamerája készített az Europa sötétben lévő feléről. E kamera nagyon fényérzékeny, ezért képes volt remekül megmutatni a hold felszíni alakzatait pusztán abban a fényben, amelyet a Jupiter visszaver.

Ennek köszönhetően számos komplex felszíni területet megismerhetünk, így például a „kacsacsőrű emlős” becenevet viselőt is. E régió 37-szer 67 kilométeres ovális alakzat, amelyet hátságok szelnek át, valamint feltehetően a felszín alatti óceánból származó víznek köszönhető sötét foltok.

A Juno csapata ezekből az alakzatokból arra következtet, hogy az Europa jégkérgében, a felszín közelében lehetnek olyan folyékony állapotú sós vizet tartalmazó lencsék, amelyekből időnként a felszínre is juthat anyag.

Az Europa közelebbi, célzott vizsgálatára a 2024 őszén induló és 2030-ra megérkező Europa Clipper nevű NASA-szonda készül, de már úton van az Európai Űrhivatallal közösen 2023-ban indított JUICE szonda, amely 2031-ben éri el az óriásbolygó környezetét.