Mérföldkőhöz érkezett az ózonrétegünk védelme

A Bristoli Egyetem számolt be arról a jó hírről a Nature Climate Change folyóiratban, amely szerint az ózonpajzsunkat romboló légköri vegyületeket korlátozó egyezmény sikeres, jó úton haladunk. Most először tapasztaltak mérhető csökkenést a klórozott-fluorozott szénhidrogének (HCFC) mennyiségében.

Az ózonromboló vegyületeket rengeteg területen használták, a hűtőszekrényektől kezdte az építőiparon és a csomagolóiparon át a különféle sprékig. A HCFC-ket montreali egyezményben betiltott klórozott szénhidrogének (CFC-k) kiváltására kezdték készíteni, a CFC gyártást 2010-ben teljesen befejezte az emberiség, a HCFC kivezetése azonban még zajlik.

A nemzetközi kutatás feltárta, hogy az ózon rombolásában kulcsszereplő klórvegyületek légköri maximuma 2021-ben volt, öt évvel előbb, mint azt az előzetes számítások alapján várták. Mivel e vegyületek nemcsak az ózont bontják, hanem igen potens üvegházgázok is, ezért a mennyiségük csökkenése a klímaváltozás elleni küzdelemben is üdvös eredménynek tekinthető. A HCFC légköri mennyisége csak alig 1 százalékkal csökkent 2021 és 2023 között, ám a kibocsátási adatok azt mutatják, megfelelő irányba tartunk e téren.

A HCFC-ket 2040-re fogjuk teljesen kivezetni, és olyan vegyületekkel váltjuk fel őket, amelyeknek nincs negatív hatásuk az ózonpajzsunkra.

A szigorú ellenőrzés és a kibocsátást visszafogó rendelkezések ez esetben jól működnek.

Az örömteli eredményeket olyan nagy pontosságú mérések alapján tudták közzé tenni a szakemberek, amelyeket a speciális légkörvizsgáló obszervatóriumok gyűjtöttek be világszerte. Ezekhez még hozzájárultak a NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal), valamint az AGAGE légköri gázokat vizsgáló kísérleti hálózat mérései is.

A kutatók hangsúlyozták, hogy e folyamatos, precíz mérések kulcsfontosságúak ahhoz, hogy sikerrel véghez vigyük a montreali egyezményben leszögezett légkörvédelmi intézkedéseket.